Címlap Kultúra Nagámi
Nagámi PDF Nyomtatás E-mail
2007. szeptember 17. hétfő, 14:12

Vagyis még mindig a tükörsima felületek, a határozott, éles élek, a higgadt egyenesek, a tiszta, áttekinthető síkok, a nyugodt alapformák, a rideg geometrikus elemek, a szigorúan zárt vagy váratlanul megbontott testek, a keménységek és szilárdságok uralkodnak abban a szűkszavúságokra hangolt mű-világban, ahol a megbillenő egyensúlyok, a finoman kimunkált test- és tömegritmusok, a különös anyaghasználatból és anyagmegmunkálásból eredeztethető faktúra- és textúra-ellenpontok indukálnak látszólagos zavarokat. A rendszer motorja a megbomlott rendszer maga, a konstrukció legbiztosabb építőeleme a labilitás.

E nem lanyhuló művészeti áramlat karakteres alkotója a rendkívül precíz, nagyvonalú kidolgozású minimalista műveivel lassan három évtizede jelentkező Nagámi, akinek a térbe helyezett és falra illesztett tárgyszobrai, illetve szobortárgyai – szándékosan kerüljük a rendkívül bizonytalan kisplasztika-megjelölést – rendszeresen bemutatóteret kaptak és kapnak az ún. „szobrászati” kiállításokon, s aki a nyolcvanas évek kezdete óta számos önálló kollekciót is felvonultatott Budapesten és a vidéki városokban.

Az egy-egy alkotószakasz termését összegző tárlat után (1983 Esztergom, Esztergomi Galéria; 1986 Budapest, Stúdió Galéria; 1995 Budapest, Vigadó Galéria; 2004 Budapest, Kispesti Vigadó Galéria) ezen a 2007-es budapesti kiállításon egy koncepció kibontására nyílik lehetősége. A Lajos utcai Kiállítóház földszinti, egymásba fűződő, de egymástól jól elkülönülő termei (terei) folyamatok és összefüggések megrajzolására, elvont történetek absztrakt plasztikai megjelenítésére, egymásra épülő gondolati tételek kifejtésére nyit pompás lehetőséget. (A folyamatok és az összekapcsolódások ellenére az egyes terek szikár műegyütteseit mindemellett a plasztikai tárggyal áthatott téri meditációs stációkként is aposztrofálhatjuk.) Az Úton című tárlat öt állomását természetesen nem csupán a fizikai síkokban és terekben kell bejárnia – oda és vissza – és átélnie a látogatónak, hanem sokkal inkább a gondolati és emocionális szférákban: a jelek, a jelzések, a szimbólumok, a metaforák világában. És ebben a gyengédségekkel és kíméletlenségekkel egyszerre árnyalt plasztikai közegben, a véletlen és a törvényszerű, a nyugalom és a feszültség, a közeledés és a távolodás, a folyamatosság és a megszakadás konfrontációjában és kiegyenlítődésében a zárt és néhol megnyitott tömegek és térformák, a geometrikus test-kapcsolódások, a csillogó és tompa, az elegáns és lepusztult felületek által az elvonatkoztatások tartományában megragadott és faggatott létkérdésekkel: az élet és a halál alapdilemmáival szembesülhet.


A Budapest Galéria Kiállítóháza - 1036 Budapest, Lajos utca 158.


Megnyitja

Wehner Tibor művészettörténész


2007. szeptember 27-én csütörtökön, 17 órakor.


Megtekinthető 2007. október 28-ig hétfő kivételével, naponta 10 – 18 óráig

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld