Címlap Vélemény & vita A harmadik köztársaság
A harmadik köztársaság PDF Nyomtatás E-mail
2007. szeptember 06. csütörtök, 16:31
A magyar társadalom drámai helyzetét nem kell ecsetelni. Az általánosan megfogalmazott formulák lényegi igazságát senki nem vonja kétségbe, miszerint a társadalom egy szűk oligarchikus réteg terrorjának áldozata. Sokféle és sokrétű áttekintés készült az 1990 utáni folyamatokról, amely elsősorban a pártelit és a társadalom kapcsolatát boncolgatta. Ezekben a dolgozatokban a fókusz túlnyomórészt a harmadik köztársaság törvényhozó és végrehajtó hatalmára irányult, és az ezt működtető pártstrukturára.

A társadalmat választott képviselői félrevezették. A valóságos problémák megoldása helyett egy virtuális világot generáltak, amelynek alapja a mesterségesen szított politikai megosztottság. Törekvésük társadalmi kontroll nélküli hatalom létrehozása volt, amelynek fedőszerve egy áldemokratikus, kétpárti, parlamentális diktatúra. A lakosság egészét ennek a rendszernek a tükrében médiaerőszakkal osztották jobb és baloldali szavazótáborra, holott az elemi érdekek a társadalmi összefogást sürgették.

Az elmúlt 17 év történéseit e két szekértábor harcának állította be a tömegkommunikáció, amely a tényleges hatalmat gyakorlók, -az áltőkés pénzoligarchia-szócsövévé vált.

Az eredmény: A parlamenti patkót uraló két váltópártnak abszolút többsége van a törvényhozásban.

Mindkettőnek érdeke fenntartani a jelenlegi állapotokat, hiszen így tudják csak garantálni elvbarátaiknak és gazdasági partnereiknek a külföldi pénzpiacoknak Magyarország „stabilitását”, azaz demokratikus ellenállás nélküli kifosztását.

A kétpárti diktatúra gyakorlatilag annak a lakosság 20%-át kitevő társadalmi csoportnak a hatalomgyakorlása, amely az 1980-as évek elejétől fokozatosan átvette a gazdasági hatalmat, a spontán privatizáció által megszerezte az állam ingó és ingatlan vagyonát, kiépítette hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerét, ám alkalmatlansága miatt ezt a vagyont nem tudta működtetni.

Felépített egy látszatgazdaságot, amelynek működtetését átruházta az európai pénzügyi körökre, így megszabadult a társadalmi és gazdasági felelősségtől. Ezzel a lépéssel végérvényesen feladta eredeti feladatát, a magyar társadalom szolgálatát.

17 évi tevékenységével példátlan módon csorbította Magyarország függetlenségét, nevén nevezve hazaáruló politizálást folytat.

Ez a réteg mindig azt a pártot juttatja hatalomra, amely garantálni tudja privát érdekeinek védelmét, büntetlenségét, azt a pártot, amely az adott időszak külpolitikai környezetében szalonképesebb. Ez az áltőkés réteg minden erejével arra törekszik, hogy a társadalom beletörődjön a kialakult morális, gazdasági helyzetébe, ezért minden lehetséges kommunikációs, irányító és ellenőrző rendszert elfoglal.

Megállapíthatjuk: A polgári morált nélkülöző réteget a jelenlegi politika rendszer kiszolgálja. Ez a módszer garantálja egy látszatdemokrácia működését, amely legitimitását látszatra a szavazóktól kapja ugyan, de azoknak semmiben nem felelős.


Röviden nézzük ennek a rétegnek a felemelkedését, tevékenységét és annak hatását a magyar társadalom egészére.


1980-tól az állami vagyon 90%-át a pártállami vezető elit kihasználva sajátos helyzetét a szó szoros értelmében elrabolta, a maradék 10% kisajátítása folyamatban van.

Ezek az elsősorban párt, másodsorban gazdasági kapcsolati tőkével rendelkező TSZ-elnökök, gyárigazgatók, feléjük teljes lojalitással bíró fiatal pártmunkások (pl.Gyurcsány) lettek a mai társadalom „tőkései”.

Vagyonszerzésük, gazdálkodásuk rendkívül tisztázatlan, pontosabban eddig még nem volt vizsgálható… Nincs morális identitásuk, meghasonlott oligarchikus tömeget alkotnak, immár csak egymásra és külföldi patrónusaikra számíthatnak, mivel a magánosítható vagyon beszűkült.

Tevékenységük alapja nem az értéktermelés, hanem az árképzés, egyfajta áltermelői tevékenység, amelyet off-shore cégeken keresztül, banki közreműködéssel végeznek.

Ez nagyüzemi adócsalás. Miután az áfarendszer hiányosságai lehetővé teszi - nehezen mérhető iparágakban, mint pl. építőipar- a számlázással történő visszaéléseket, ezért az áltőkés réteg off-shore tevékenysége a feketegazdaság motorja.


Az adatok igazolása a számok tükrében:


Leleplezett adócsalások:


1991-93: 49-54

1994-96: 147-236

1997-2001: 524-1590


Miután a puha törvények ezt a tevékenységet nem szankcionálják erőteljesen, ezért az adócsaló arisztokrácia él és virul. Az így kialakult áltőkés réteggel szemben versenyképtelen az a szűk valódi vállakozói réteg, amely betartja a piaci és adózási szabályokat, amely tisztességes úton szerezte és tartja fenn vagyonát.


Beszélnünk kell még az 1990 után létrejött 300 hektár fölötti nagygazdaságok-ról. Ezeknek a birtokoknak a tulajdonosai hasonló módon tették rá a kezüket a termőföldre mint a volt pártelit az állami vagyonra. Ez a réteg a jelenlegi szabályozások szerint akkor is jövedelemhez jut az állami és EU-s forrásokból, ha nem vagy alig termel. Érdekeikkel ellentétes a hazai élelmiszertermelés felfuttatása, hiszen a belső piac gyakorlatilag megszűnt és a termelés kockázati tényezőit az állam, a lakosság ellátását pedig az uniós, bizonytalan eredetű beszállító vállalja magára. Ez a nagybirtokos réteg -éppen emiatt- a jelenlegi rendszer védelmezője pártállástól függetlenül.


A társadalom


A kialakult struktúra következménye a társadalom 80%-ának elszegényedése, 30%-ának koldusbotra juttatása, jelenleg 450.000 regisztrált, 700-800 ezer regisztrálatlan munkanélküli.

Ez a munkaképes lakosság óriási hányada.

A hatalmat megszerző áltőkés réteg bűnözői mentalitás kiszolgáltatta, és morálisan megingatta az egész társadalmat. A családok 50-60%-a széthullott, miután a hagyományos munkaerőpiac megszűnt, a nők döntő többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévő gyermek.

Budapest 1.700.000 lakosából 90.000 hajléktalan.

A fiatalok életminőségük szerint: 20%-a nyertes, 40% „túlélő”, 40% vesztes.


Lakásépítések


1974-1990 között 1.238.000 lakás épült,

1990 után 467.000.

A mai igények szerint 380-440.000 lakás hiányzik.


Radikálisan növekszik a halálozási statisztika.


1980 15-25 ezer fő

1990-95 között évente 17-33 ezer fő

1999 48 ezer fő

1995-2005 között átlagosan 33 ezer fölé nőtt


A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal férfiak szív-és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2007-ben duplájára nőtt.


Radikálisan csökken a születések száma:


1974-89 között 2.380.000 gyermek született

1990 után 1.680.000 gyermek született


Ez 700.000 fő veszeteséget jelent, a népességfogyás 5-szöröse az európai átlagnak.


Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevő hatalom felelősségét. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben 7 millióan leszünk.


A szocializmus lényege bevallottan az osztálycsere volt, ám soha nem politikai értelemben, hanem egyértelműen gazdasági értelemben. A kommunista ideológia csak a kifosztás filozófiai alapját képezte. Az ország gazdasági és politikai szuverenitását garantáló magyar alkotmányt felfüggesztették, hiszen annak cikkejei akadályozta társadalmat megosztó terveiket. A polgári és a birtokos réteggel szemben rendkívüli diszkriminációt alkalmaztak. Jövedelmi osztálycserét hajtottak végre, amely azon túl, hogy a nemzeti vagyont kisajátította, gyakorlatilag nem tett semmit az ország egészének gyarapodása érdekében. Bizonyítja az, hogy a rendszer nem tudott valós tartós gazdasági, valamint össztársadalmi értéket előállítani. Ennek a kudarcot vallott rétegnek a családi, baráti kapcsolatai a ma regnáló élősködő álarisztokraták.


Jövedelmi viszonyok:


Az álarisztokrácia (1.000.000) ember a jövedelmek 25% birtokolja.

A felső réteg (2.000.000) ember a jövedelmek 26%-át birtokolja

A stagnáló, szegényedő (4.000.000) ember a jövedelmek 28,6%-át birtokolja

A legszegényebb (3.000.000 koldus) a jövedelmek 20,4%-át birtokolja


A társadalom 80%-a termelésben játszott szerepe alapján

relatív veszteséget szenvedett el.


Az alsó harmad 72%-ot

A stagnáló, szegényedő 14%-ot

A felső réteg 3 %-ot

Míg az álarisztokrácia 23% nyereséget ért el.


Az adatokból látható hogy az élősködő réteg vagyoni helyzetének alapja a társadalom kizsákmányolása.

A jövedelmi különbségeket tehát, egy belső jövedelmi kifosztás idézte elő, majd az EU csatlakozás után a megmaradt állami függetlenség feladása a végletekig fokozta ezt a folyamatot.

Ennek haszonélvezői a társadalom szűk rétegét képviselő oligarchák,

lebonyolítója a volt pártelit által kinevelt és pozícióba juttatott jelenlegi politikai elit,

elszenvedője a teljes magyar társadalom.


Teremelés és jövedelem


A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem.

A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén, ezt csak egyes távolkeleti országok előzik meg ebben a vonatkozásban, átlagkeresetéből viszont kevesebb árut tud vásárolni, mint a környező országok munkavállalói.

A munkaerő láthatóan leértékelődött, a jövedelem/termelés érték alapján a legrosszabb helyen áll Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, a munavállaló ki van zsákmányolva.

Ez az alkalmazotti jövedelem 64 %-ban tér el a termelési értéktől.


Ez azt jelenti, hogy egy iparban dolgozó 2005-ös értéken mérve 4,15 évnyi bérét veszítette el 17 év alatt!

Tehát:

Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nőtt, addig a reálbérek csak 16%-kal! Ez az utóbbi 17 év alatt a családokra vetítve nettó 9,1 millió forint ki nem fizetett bérveszteség!


Mivel az ipari termelés meghatározó része külföldi cégek kezében van, ezért ezek a vállalatok ezt az összeget nyereségként kivitték az országból. Ugyanezek a cégek gyakorlatilag minden előny megkaptak a törvényhozástól a magyar vállalkozásokkal szemben. Sokszor törvényellenes tevékenységüket elleplezte a mindent átható korrupció, és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció.


 


Élelmiszerfogyasztás


Az alapvető élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.

1995-97-ben a lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant.

A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében, ez 1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, és ez súlyosan befolyásolja a közegészségügyet.


6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, 10-15%-os lemaradásban vannak, miközben termelési erőfeszítésük nő.


1990 után, egy idegileg és fizikailag kimerítő termelés zajlik Magyarországon, ez társadalmi kimerültséghez, és egészségügyi katasztrófához vezetett. A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza. Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 32 évvel ezelőtti szintre jutottunk, jelenleg egy szintre kerültünk Bulgáriával.


A 3.000.000-os leszakadt tömeg minimálbéréből és segélyeiből nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas. A magyar társadalom erre a 3.000.000-os tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat.

Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül.


A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidőben pedig európai társadalmi szinten példátlan.



Megállapíthatjuk: Magyarországot kirabolták, elszegényítették, a lakosság jelentős része a fizikai lét határán vegetál, miközben egy jól körülhatárolható réteg valós gazdasági tevékenység nélkül, óriási hatalom birtokában, nemzetellenes tevékenységet folytat.

Ennek a rétegnek a kiszolgálója a politikai elit.


Az ilyen veszteségi helyzet még háború esetén is ritka, békeidőben társadalomellenes.

A tények egyértelműek. Magyarországot, önjelölt urai kizsákmányolják, és diktatórikusan kormányozzák.

Ez a rendszer megreformálhatalan.


Ha a társadalom ezt a sokkot túl akarja élni, akkor ezt a rendszert meg kell dönteni. Nincs más megoldás. A helyébe lépő patrióta közhatalom feladata a nemzetsratégiai kérdések - mint az élelmiszeripar, az energiaszektor, a népesség csökkenés, a jövedelmi viszonyok- problémáinak azonnali orvoslása.
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld