Címlap Vélemény & vita Halvány őszirózsa
Halvány őszirózsa PDF Nyomtatás E-mail
2007. szeptember 06. csütörtök, 16:09
Nyurga kabinos fiú jön ringatózva, míg a kulcsokkal babrál, egyetlen sort dúdol: Halvány őszirózsa… Teste lezser nyugalmat áraszt, ez a világ a létező világok legjobbika. Ő meg legalábbis az egyik legjobb bika benne. Elismétli még néhányszor a halvány őszirózsát, de nem akárhogy, átéléssel. Csak ezt a három szót. Lehet, hogy nincs tovább, lehet, hogy csak ennyit jegyzett meg a slágerből, vagy mi ez. Letelt az időm, úsztam, szaunáztam, napoztam, megyek haza, ő még mindig itt tart: Halvány, őszi, rózsa. Anyám száma a mobilomban, ritkán hív, akkor sem bajlódik üzenetekkel. Mi történt? – kérdezem. Reggel, amikor mentem ki, hogy kinyissam a kaput a munkásoknak, nem volt kapu. Hogyhogy nem volt? Nem volt, elvitték. Képzelheted, mit éltem át, amikor láttam az ürességet a kapu helyén. Mást nem vittek el? Mást nem, de nem elég ez? Dehogynem elég, mondom, azonnal indulok. A rendőrség már ott van, jegyzőkönyveznek, előfordul az ilyesmi, mondják, biztos a fémtolvajok voltak. Innen a közelből nemrég még Antall József szobrát is elvitték, mi az nekik, egy kapu – elmélkednek a rend őrei némi büszkeséggel a hangjukban. De mért pont az enyémet? – így az én anyukám.

Biztos megirigyelte valaki, hogy új járdád lesz, mondom én, hogy sírva ne fakadjon. Vagy valaki így akart bosszút állni rajtad az aszfalttörő gépek iszonyú zajáért. Találgatok, kínomban mit tehetek? Telefonok, honnan lesz pénz új kapura, de éjszakára nem maradhat így. Még jó, hogy az ajtót nem szedték le, próbálok esetlenül humorizálni. Mire minden elintézettnek látszik, óvatosan megjegyzem, hogy most már haza kell mennem, nincs ereje tiltakozni. Majd hívom. Bosnyák tér, megveszem az év utolsó dinnyéjét, és mennék kifelé, amikor megáll a kocsisor. Várok türelmesen, figyelem az előttem álló fekete ablakos autóból kilógó szőrös kezet, a kocsi mellett áll valaki, úgy dumálgatnak, mintha egyedül lennének a világon, vagy bármerre is lehetne moccanni tőlük. Nem lehet, a Bosnyák téri piac olyan ügyesen lett kialakítva, hogy csak egy kocsisor fér el, és kerülni sem lehet. Kábé három perc után érintettem meg a dudát, egy egér se tudott volna kisebbet dudálni. Ekkor a szőrös kézhez tartozó individuum kikecmergett a kocsijából, és elindult felém. Rám nézett, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna, hatalmasat köpött a motorháztetőre. Majd komótosan visszakacsázott. Kezet nyújtott a haverjának, és végre elindult. Elindultam én is, bár könnyes szemmel, remegő kézzel nem biztonságos autót vezetni. Hogy a köpéssel mi legyen, azzal semmilyen formában nem óhajtottam foglalkozni. Hazaértem, szomszédom szokása szerint a teherautóját javította, és azt nem lehet csöndben, ismerem már ennyire. Először csak a dübörgést érzékeltem, aztán ahogy közeledtem, az óriási hangerőtől fátyolosan ugyan, de azért jól kivehetően szólt: Halvány őszirózsa, mondd el, hogy imádom őt. Legalább most már tudom a végét.



Hívom anyámat, fönn van az ideiglenes kapu, mondja, egy kicsit már nyugodt, de jó lenne, ha elmennék, mert egész éjjel nem fog tudni aludni. Jó, mondom, persze, én könnyen beszélek, mióta néhány éve fényes nappal kifosztották a lakásomat, azóta dupla rács van ajtón, ablakon, ott betörő nem jöhet be. "Náci patkány, náci patkány, menj a fekáliába" – mondja a tévében egy ember. Kintről ismerős, kedves dallam kúszik felém: Halvány őszirózsa.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld