Címlap Kultúra Kevés pénzzel nagy eredményt
Kevés pénzzel nagy eredményt PDF Nyomtatás E-mail
2007. augusztus 24. péntek, 16:44

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöki székét nemrégiben Mezős Tamás építész, a Műegyetem tanszékvezető egyetemi tanára foglalta el Varga Kálmán után. Tanszékvezetői megbízatásáról és a tervezőirodájában végzett munkáról lemondott, de a tanításról nem. Az elnököt elképzeléseiről és néhány sürgős segítséget igénylő esetről kérdeztük. – A feladatai fontossági sorrendjét firtató kérdésre egy korábbi interjúban azt válaszolta: "A munka feltételeinek a megteremtése az elsődleges cél. Szolgálnunk, kiszolgálnunk kell a kollégákat, akik a napi munkát végzik." Mit értsünk ezen?

– Ez a kívülről dodonainak tűnő szöveg belülről morgolódást váltott ki, mert sokan megérezték belőle, hogy én szabályozottabbá szeretném tenni a belső munkát. Ez általánosságban azt jelenti, hogy bizonyos elveknek, megoldásoknak összhangban kell lenniük a hivatalon belül. Így is nehéz szabályozni a helyreállításokat megelőző döntéseket.



– Amelyeknek időnként határt szabnak az anyagiak…

– Meggyőződésem, hogy ez nem pénzkérdés. Az egységes szemlélet szívós, hosszú munkának lehet az eredménye. Az utóbbi másfél hónapban kidolgozott új szervezetben meg is találtuk azokat a pontokat, ahol pluszpénz és pluszlétszám nélkül tudunk létrehozni új egységeket. Az ott dolgozóknak az lesz a feladatuk, hogy járják az országot, beszéljenek a műemlék-felügyelőkkel, és próbáljanak példákon keresztül befolyásolni. Ez oktatás vagy inkább nevelés. Nem előírni akarok.



– Arra a kérdésünkre, hogy tervezi-e a KÖH szervezeti átalakítását, néhány hete azt a diplomatikus választ adta: előbb a feladatokat kell meghatározni, és ahhoz kell rendelni a létszámot. Hol tartanak most?

– A létszám meghatározásánál. Lesz létszámleépítés és reményeim szerint -bővítés is.



– Már jöttek új emberek a házba. Az ő feladatkörük világos?

– Különben nem kértem volna a többletlétszámot. Nem titok, hogy szerintem a hivatal megérett a gyökeres átalakításra. A kilencvenes évek elején még az is fölvetődött, hogy a cseh példát kellene követni. Ott megszüntették a műemlékvédelmi hivatalt, és valaki újjáépítette. Ha lett volna bármelyik kormányban politikai akarat ahhoz, hogy ezt végrehajtsa…



– Minden kormány átalakította ezt a hivatalt.

– De egyik sem mert radikálisabb lépést vállalni. Illetve Cselovszki Zoltán az elnöksége alatt elkezdett egy folyamatot, de az abbamaradt. Én kisebb változtatást terveztem, de az radikális lesz.



– A cél a beruházók, a tulajdonosok, a használók szándékainak és az épületek kínálta lehetőségeknek az összehangolása.

– Engem a házak érdekelnek. Azzal hízelgek magamnak, hogy tudom, érzem, mit lehet és kell egy épülettel csinálni. Dolgoztam befektetőkkel tervezőként, és az első utasítás után sikerült találnunk olyan megoldást, amelyet a hivatalban végül elfogadtak.



– Többször kijelentette, hogy nem egyes védett épületekben, hanem városrészekben gondolkodik. Mi történik majd azzal a mintegy háromszáz országos védettségre vonatkozó javaslattal, amelyet visszakért a minisztériumból?

– Felülvizsgáljuk őket, és néhány kivételével visszaküldjük a miniszternek.



– Melyek ezek a kivételek?

– Négy vagy öt olyan épület, amely vitát indukál. Azért akarom kivenni őket a csomagból, hogy ne akadályozzák meg a többinek a védését. Ami marad, arról pedig tovább egyeztetünk.



– Hogyan képzeli el a viszonylag még érintetlen – és mint ilyen, utolsó – egységes építészeti együttes, a belső Erzsébetváros, a régi pesti zsidónegyed, illetve az egész történeti belváros jövőjét?

– Nekem a Dunától a Hungária körútig terjedő egész terület a fontos. Itt van meg az a történeti együttes, amelyet meg kell védeni. A kérdést úgy teszem fel: mit tekintek értéknek? Az utcahálózatot, a telekosztást, a telkek beépítési módját, az utcaképet. Az utcai szárnyon belül a kapuáthajtót, a lépcsőházat, az első emeleti térosztást. Ebből kiindulva lehet egyezkedni.



– A védettségnél maradva, az önkormányzatok sorra adják el a korábban helyi védettséget élvező épületeket, a vevő meg rögtön lebontatja. A helyi védettség nálunk nem védettség, mert egyetlen tollvonással meg lehet szüntetni. Szándékozik-e tenni valamit ez ügyben?

– Kell tenni. A pillanatnyi jogszabályok szerint persze az álmaim messze vannak a realitásoktól. Megbíztak azzal is, hogy dolgozzam ki az új örökségvédelmi törvényt. Mindig megkaptam véleményezésre a korábbi törvényjavaslatok szövegét, és mindig gondosan kigyomlálták belőle a változtatási javaslataimat. El kellene érni, hogy a társadalom végre valóban megbecsülje a műemlékeket és a régészeti emlékeket. De a kettőnek egyensúlyban kell lennie.



– Ki vezényli majd a kiemeltként kezelt budai várnegyed rekonstrukcióját?

– Az oktatási és kulturális miniszter által kinevezett biztos. Amíg ő nem mutatja be, én sem teszem.



– Többen állítják, hogy ennek a rekonstrukciónak a tervei nincsenek kellőképpen előkészítve, és a pénz sem lesz elég rá. Merthogy nemcsak a volt honvéd-főparancsnokság épületét kellene helyreállítani, hanem a palotában elhelyezett kulturális közintézményeket is.

– Nem lett volna olyan sima ennek a programnak az útja, ha nincs kikristályosodott koncepció arra, hogy mi történjék.



– Ki dolgozta ki ezt a koncepciót?

– A miniszteri biztos. De az övével párhuzamosan van egy másik elképzelés is, Kóka Jánosé, aki Kiss Péter tervét támogatja.



– Azt a tervet, amely megtartaná a honvéd-főparancsnokság épületét, és fölé "lebegtetne egy új modernet". Ez korábban is óriási felzúdulást váltott ki. Ön mit gondol róla?

– Azt, hogy a vár struktúrájától idegen tömeget hozna létre, amely nem illeszkedik a mellette álló karmelita kolostorhoz és a Sándor-palotához. Nem oda való.



– Nagy a csönd a Várbazár ugyancsak erősen vitatott rekonstrukciója körül. Mi a véleménye arról a tervről?

– Minden terven lehet javítani.



– Tudnak-e segíteni a katasztrofális állapotba került Iparművészeti Múzeumnak?

– A hazai pályáztatási rendszer rákfenéje, hogy verbális szinten léteznek elképzelések, de kidolgozott tervek nincsenek. A minisztérium nem fogadta el az igazgató által beadott pályázatot.



– Hogyan lehetnének engedélyezési tervei egy intézménynek, ha a tervek elkészíttetéséhez szükséges minimális támogatást sem kapja meg a minisztériumtól?

– Azért kértem a minisztert, hogy emelje meg a hivatal költségvetését 600 millióval, mert néhány állami tulajdonban lévő fontos épületet szeretnék felhozni olyan szintre, hogy értelmesen lehessen pályáztatni őket. A KÖH idei programjából 45 milliót szánunk az Iparművészeti Múzeum korszerűsítési terveinek az elkészítésére.



– Megkapta ezt az összeget?

– Azt mondtam a miniszternek, hogy pici pénzzel én nagy eredményeket fogok produkálni. Kemény vitáink vannak, de úgy tűnik, hogy többet fogunk kapni. A tavalyi 400 millió helyett 488 milliót, plusz 112-t a veszélyelhárításra, plusz 80-at a határon túli felújításokra. Még mintegy 300 millión vitatkozunk.







Pályakép



Mezős Tamás 1951-ben született Baján. Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg 1976-ban. 1983 óta előbb ösztöndíjasként, majd oktatóként dolgozik a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén, a KÖH elnökévé történő kinevezéséig tanszékvezetőként. Oktatási területe az ókori építészettörténet és a műemlékvédelem, kutatóként a műemlékvédelem elméletével és az építészetelmélet történetével foglalkozik. Ösztöndíjasként dolgozott Németországban és Olaszországban. Az elmúlt csaknem negyedszázadban számos romemlék bemutatásának és műemlék helyreállításának a terveit készítette el, közülük 58 valósult meg. Legutóbbi munkái: a szombathelyi Iseum rekonstruktív bemutatása, az esztergomi dzsámi és az egykori érseki vasöntöde műemléki helyreállítása, valamint két belvárosi védett lakóház megújítása.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld