Címlap
Hippokratész nyomán PDF Nyomtatás E-mail
2004. december 29. szerda, 13:18

Napjaink egyik fő kérdése, amit népszavazás tárgyává is tettek. A népszavazáson feltett kérdés mögött az a feltevés húzódik meg, hogy – mivel az állam és az önkormányzatok a szűkös költségvetési keretek között nem képesek intézményeinket a kor követelményeinek szintjén tartani és a gyógyintézetek, korházak épületei, belső berendezései nagyon leromlottak – valahonnan tőkét kellene bevonni az egészségügy működtetésére.


Írja meg itt véleményét! (majd)

Egészen természetes a józanul gondolkodó állampolgár számára, hogy sem az állam, sem önkormányzatok nem adhatják el vállalkozóknak a kórházakat, rendelőintézeteket és egyéb egészségügyi létesítményeket. Ezek ugyanúgy elidegeníthetetlen köztulajdonok, mint például a Magyar Nemzeti Bank. De, miként a köz céljára lehet magánbankokat alapítani, ugyanúgy elképzelhető, hogy idegen tőkések magán-gyógyintézeteket – akár kórházakat is – tétesítsenek és tartsanak üzemben. Ha visszatekintünk korábbi időszakok intézményeire, láthatjuk, hogy egyházak és alapítványok kezelésében működtek kórházak. Kifejezetten üzleti alapon és profitszerzésre létesítettek szanatóriumokat, ezek hazai jómódú páciensek mellett igen sok külföldi beteget fogadtak, ami az államnak is adók, illetékek formájában hasznot hozott.
Alapvető tévedés annak magyarázása, hogy a mindenki által igénybe vehető házi orvosi intézményt „privatizálták”. Semmiféle vagyont, épületet, közműhálózatot nem adtak el az önkormányzatok. Az orvosok bérlik a helyiségeket, csupán a működéshez való (praxis-)jogot vették meg. A praktizáláshoz (orvosi működéshez) való helyi engedélyezést váltották pénzért meg. A házi orvos továbbra is ingyenesen áll a körzetéhez tartozó (nála önkéntesen bejelentkezett) páciens rendelkezésére, munkájának ellenértékét az OEP fizeti. Praktizáló házi orvos az lehet, aki szakvizsgát tett és megegyezett a bérbeadó önkormányzattal.
Az egész probléma azon alapul, hogy az állami/önkormányzati tulajdonban álló gyógyintézetek évtizedek óta nem jutottak elegendő anyagi forráshoz, hogy az elhasználódó ingatlanokat, diagnosztizáláshoz és gyógykezeléshez szükséges felszereléseket a kor szintjére megújíthassák.
Végül eljutunk ahhoz a kérdéshez, lehet-e és kell-e magántőkét, beruházót beengedni az egészségügy gazdasági helyzetének feljavításához. Én igennel válaszolok, a tőkés vállalkozó részt vehet egy-egy részleg, laboratórium, diagnosztikai/terápiás üzemrész korszerűsítésében anélkül, hogy részben vagy egészben „tulajdonossá” válhatna. Azt mondják, a tőkés beruházó profitot remél, ez természetes és amennyiben a köz javára működteti a szerződésben reá bízott intézményt, tisztes nyereséget is könyvelhet el. De gondoljuk meg, ha kizárnánk a tőkés beruházókat és magunk szeretnénk a sokévtizedes elmaradást behozni, hatalmas hiteleket kellene felvenni. Mérlegelni a kormánynak és gazdasági szakértőknek kell, mi a jobb, külföldi (szolid és kellően biztonságos) beruházókkal együttműködni, vagy eladósodásunkat végletesen növelni? De így sokáig már nem maradhatnak az egészségügy közállapotai.

Domonkos János

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld