Címlap Történelem, múltidéző A Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház 1948-as egyezményének vizsgálata I.
A Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház 1948-as egyezményének vizsgálata I. PDF Nyomtatás E-mail
2007. április 06. péntek, 13:27

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának negyedéves történelem-kommunikáció szakos hallgatója vagyok. Az alábbi dolgozattal részt vettem a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Humántudományi Szekciójában. Témavezetőm Földesi Margit egyetemi docens volt. A konferenciát a Kodolányi János Főiskola rendezte Székesfehérvárott. Dolgozatomat 2007. április 3-án mutattam be Az 1945 utáni magyar történelem alszekcióban, ahol a zsűri elnöke Izsák Lajos az ELTE professzora volt. Alszekciómban elnyertem a XX., XXI. Század Intézet különdíját.

1. Út az Egyezményhez – az előzmények1


Magyarország 1944 őszén de jure, nemzetközi jogi értelemben újból megszállt országgá vált. A Vörös Hadsereg 1944. szeptemberében elérte a területgyarapodások utáni Magyarország délkeleti határát. December közepére pedig a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, Miskolc és környéke, valamint a Dél-Dunántúl jelentős része is a szovjet csapatok kezére került. A hadműveletek 1945. április közepéig tartottak. 1944. december 21-én Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány és másnap az Ideiglenes Nemzetgyűlés.2 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakításában Révész Imre3, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, tevékeny szerepet vállalt.4


Ravasz László5, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, 1945. február 11-én a Kálvin téri templomban tartott istentiszteleten komoly társadalomkritikát fogalmazott meg.6 A gyülekezet figyelmét felhívta a múlt bűnei feletti bűnbánatra, valamint a hálaadásra. Ezt több hasonló témájú igehirdetés követte, majd egyhetes evangélizációs sorozatot tartottak a dunamelléki egyházkerületben. A négy református egyházkerület püspökei7 közös körlevelet bocsátottak ki, amelyben kifejtették, hogy az ország romba dőlésének oka az erkölcsi romlás volt.


Az 1945 márciusában kormányrendelettel indított földreform végrehajtásával az egyházak elveszítették intézményeik fenntartásának anyagi alapját. A protestáns egyházak sohasem rendelkeztek nagy földbirtokkal, éppen a megélhetés, az iskolák, kollégiumok fenntartására volt szükség erre.8 A földreformmal a református egyházat hatalmas értékektől fosztották meg. A veszteség pótolhatatlan volt.


Egyházellenes intézkedésekre már 1945 nyarán is sor került. Református lelkészeket tartóztattak le, internáltak. Erről tájékoztatta Révész Imre tiszántúli püspök is 1945. július 7-én kelt levélben, Bereczky Albert9 vallás- és közoktatásügyi minisztériumi politikai államtitkárt. Konkrét esetekről ír és tudatja Bereczkyvel, hogy „a befogott lelkésztestvérek egy részének az egészsége nem bírja a börtönt vagy az internálást”10. Protestáns vezetők11, lelkészi12 és nem lelkészi elöljárók13 ellen elkövetett atrocitások, törvénytelenségek, túlkapások tucatjával fordultak elő az egész ország területén. Ilyen esetek nemcsak a kezdeti időszakban, hanem később is megtörténtek, szinte egészen az ötvenes évek közepéig.


A világháború után az egyház felelős vezetői és lelki munkásai a legtöbbet a misszió kérdésével foglalkoztak. A közép-szabolcsi egyházmegye 1945 őszi közgyűlésén Békefi Benő14 esperesi jelentéséhez Egyházunk legsürgősebb reformációs teendői címen határozati javaslatot terjesztett elő, amelyet a közgyűlés el is fogadott. A Magyarországi Református Egyház (továbbiakban: MRE) Egyetemes Konventjének15 Missziói Bizottsága 1945. október 9-11-én a Kálvin téri egyházközségben lelkészkonferenciát tartott. A közép-szabolcsiak már az említett kész programmal érkeztek a konferenciára. A konferencia három nap alatt felbomlott, hiszen nem tudtak megegyezni. Különbség mutatkozott ugyanis Békefi Benő bibliaköre – valamint a hozzájuk csatlakozó fiatal lelkészek – és a Missziói Bizottság álláspontja között. A megbeszélés novemberben folytatódott a budapesti Pasaréti egyházközségben, a bizottság részvétele nélkül. A pasaréti tanácskozás után az ott jelen voltak körében a bomlás bizonyos jelei mutatkoztak. A Magyar Református Ébredés szerkesztősége16 elhatározta, hogy országos lelkészkonferenciát hív össze az evangelizáció, a reformáció és az ébredés kérdéseinek őszinte megbeszélésére. Erre az összejövetelre 1946 augusztusában Nyíregyházán került sor Országos Református Szabad Tanács néven. Elnöke Bereczky Albert, főtitkára Békefi Benő volt. Céljuk az volt, hogy tudassák az általuk szükségesnek tartott megoldási javaslatokat az egyház hivatott vezetőivel. Az ezt követő második gyűlés előtt a Szabad Tanács feloszlott, mivel Békefi Benő és Bereczky Albert nem tudott megegyezni a témát illetően.


Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választáson a Független Kisgazdapárt szerezte meg a szavazatok abszolút többségét (57,03%), a három baloldali párt (MKP, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt) a szavazatok közel 42 százalékát kapta. A tényleges politikai hatalom azonban korántsem a várakozásoknak megfelelően és a választási eredmények arányában oszlott meg. A Kisgazdapárt a parlamentarizmus szabályai szerint önállóan alakíthatott volna kormányt, de közbeszólt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság17 (továbbiakban: SZEB). Vorosilov a SZEB elnöke a győztesek tudtára adta, hogy „nagykoalíciós” kormányt akar. Mégpedig olyat, amelyben a Belügyminisztériumot, és az alá tartozó rendőrséget továbbra is kommunista politikus irányítja. Ezáltal a balratolódás felgyorsult, a belügyi szervek különböző módon hozzákezdtek a kommunista erők térnyerésének munkálásához. Valamint ezzel együtt a politikai ellenfél, valamint az egyházak visszaszorításához.


1946 nyarán közvetett, de átfogóbb támadás indult az egyházak ellen. Szviridov a SZEB elnöke 1946. június 28-án kelt levelében18 a magyar kormánytól többek között bizonyos egyesületek feloszlatását követelte. Ennek következményeként Rajk László belügyminiszter 1946. július 4-én rendeleti úton számos egyesületet feloszlatott. Egyebek között a Magyar Cserkész Szövetséget és a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét. Majd a következő hetekben mintegy másfél ezer társadalmi egyesületet, közöttük számos egyházi és vallásos – elsősorban római katolikus, de ekkor még csak elvétve protestáns, sőt izraelita egyesületet is. Ezzel egyrészt megkezdődött az ifjúságért folytatott harc, és a pártok mellett társadalmi és ifjúsági egyesületekben szerveződő politikai erők megsemmisítése. Másrészt megindult a baloldali szervek uralkodó, majd monopolhelyzetbe juttatására való törekvés. A belügyminiszternek ez az intézkedése országszerte óriási felháborodást váltott ki.


Az 1947. augusztus 31-én tartott „kékcédulás” országgyűlési választások19 után elkezdődött a szovjet szisztéma alapján az egypártrendszer kiépítése. Bár azt törvény vagy rendelet nem mondta ki. A kormány 1948 tavaszán hozzákezdett az egyházak helyzetének rendezéséhez, az állam és az egyház szétválasztásához. Ebben a döntő, a „faltörő kos” szerepét a Rákosi a református egyháznak szánta. Ennek érdekében azonban el kellett távolítani a régi egyházi vezetést, elsősorban Ravasz László püspököt és Dr. Lázár Andor főgondnokot20.


Dr. Lázár Andor eltávolításának alapját az ún. jogász főgondokok – Dr. Balogh Jenő, Dr. Szentpéteri Kun Béla és maga Lázár21 - által kezdeményezett konventi határozat adott „alapot”. A határozat egy olyan országgyűlési javaslat ellen szólt, amely gyakorlatilag alkalmas lett volna a bíráskodás függetlenségének és tárgyilagosságának megszüntetésére. A főgondnok elleni nyílt támadást Szabó József dunáninneni evangélikus püspök 1948 márciusában történt beiktatásán, Mihályfi Ernő kisgazdapárti politikus, a köztársasági elnöki hivatal vezetője indította. Ünnepi beszédében szólt a protestantizmus és a demokratikus erők kapcsolatáról is, megkérdőjelezve a református egyház megbízhatóságát. Mivel annak egyik világi vezetője igazságügy-miniszter volt abban a rendszerben, amely Rákosi Mátyást börtönbe zárta. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes úgy gondolta, hogy Dr. Lázár Andor a felelős egykori letartóztatásáért, bebörtönzéséért, ezért gyűlölte őt és ez köztudott volt. Személye a kommunistáknak nem felelt meg, ezért többen – köztük Bereczky Albert és Szabó Imre budapesti esperes22 – igyekeztek lemondásra bírni. Alig két héttel Mihályfi beszéde után, április 1-jén a főgondnokot reggel a lakásán letartóztatták, az Andrássy út 60-ba vitték, ám este már hazaengedték. Többszöri kihallgatása során tisztázódott, hogy nem volt része Rákosi letartóztatásában, bebörtönzésében. Április 2-án azonban Dr. Lázár Andor lemondott egyházkerületi főgondnoki tisztéről.23


Ezután megkezdődött a már 1945-ben tervbe vett akció, Ravasz László lemondatása is. Veres Péter honvédelmi miniszter és Dobi István, a Kisgazdapárt elnöke, március 31-én felkereste Ravaszt, hogy rávegyék püspöki tisztéből való távozására. Ő közölte velük, hogy szándékában áll az év végén esedékes egyházkerületi közgyűlésen püspöki szolgálatától visszavonulni. De szeretné, ha ez simán történhetne, hogy ne legyen politikai nyomásra történő távozás látszata. A következő napokban azonban Bereczky Albert, Victor János24, és Karl Barth25, a neves svájci teológus, látogatták meg Ravaszt, és lemondásra kapacitálták. Majd egyházi vezetők tárgyaltak Tildy Zoltán köztársasági elnökkel a püspök távozásáról. Abban állapodtak meg, hogy Ravasz az ősszel esedékes közgyűlésen visszavonul. Rákosi azonban ragaszkodott az azonnali távozáshoz.26 Rákosi április 14-én találkozott Ravasz Lászlóval, ahol természetesen a püspök lemondása volt a fő téma, de az utódlás kérdése is szóba került. Rákosi kérte Ravasztól Bereczky támogatását. Ravasz László 1948. április 18-án az Egyetemes Konvent, 30-án a Zsinat27 lelkészi elnöki tisztéről mondott le, május 11-én pedig megvált dunamelléki püspökségétől is.


Dr. Lázár Andor és Ravasz László félreállításával, lemondatásával megüresedett egyrészt a református egyház két legmagasabb lelkészi jellegű tisztsége: az Egyetemes Konvent és a Zsinat lelkészi elnöki széke. Másrészt a dunamelléki egyházkerületnek mind a lelkészi, mind a világi elnöki tiszte. Az előbbieket ideiglenesen – az addigi alelnök – Révész Imre töltötte be, a világi elnök Dr. Balogh Jenő maradt. A dunamelléki tisztségekre – a törvényesség látszatának megőrzése érdekében – választásokat kellett elrendelni, noha Rákosi döntése ekkor már megszületett28. Ennek ellenére az esperesi és a gondnoki értekezlet másokat is jelölt a püspöki tisztre, akik Kiss Roland volt belügyi államtitkár29 közreműködésére sorra visszaléptek a jelöléstől. A szavazást Bereczky nyerte meg, így 1948. szeptember 28-án a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki székébe beiktatta Victor János egyházkerületi főjegyző.


A főgondoki tiszt betöltése sokkal nehezebb volt, többször meg kellett ismételni a szavazást. Végül már a törvényesség látszatára is alig ügyelve, sikerült elfogadtatni az egyházkerület presbitériumaival, hogy más, mint Kiss Roland - Rákosi jelöltje - nem kerülhet a főgondoki székbe. Az egyházkerületi közgyűlés 1949. április 6-án iktatta be tisztségébe.


Ravasz László és Dr. Lázár Andor eltávolításával úgy tűnt, hogy egyelőre elhárult a legfőbb személyi akadály az állam az egyház viszonyának rendezése útjából. Ennek egyik neuralgikus pontja az iskolakérdés volt. Az iskolák államosításának előkészítése két, párhuzamos vonalon futott.30 Az első vonal a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (továbbiakban: VKM) irányítása alatt történt. 1948. március 9-én Kovács Máté államtitkár - Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tudtával és beleegyezésével - Enyedi Andor tiszáninneni püspökkel félhivatalos megbeszélést folytatott Sárospatakon. Erre azért került sor, mert az MKP és a Nemzeti Parasztpárt Zemplén megyei titkára részéről ismételten kifogások merültek fel a sárospataki református iskolák ellen. Ezen az értekezleten a sárospataki református iskolák és iskolafenntartók képviselői mellett részt vett Aczél György országgyűlési képviselő, az MKP megyei titkára és Nagy Miklós minisztériumi osztályfőnök is. Az államtitkár többek között elmondta, hogy az egyházi iskolák jövője érdekében elengedhetetlenül szükség van arra, hogy tervszerűen beilleszkedjenek a magyar népi demokrácia művelődéspolitikájába. A miniszter jóváhagyásával a másik három egyházkerület képviselőivel is folytattak ilyen félhivatalos megbeszéléseket. A tiszántúliakkal Debrecenben április 19-én, a dunántúliakkal Pápán április 21-én, a dunamellékiekkel Budapesten április 26-án, valamint az evangélikusokkal szintén Budapesten április 27-én.


A másik vonal az MKP irányítása alatt történt. 1948. május 14-én kormánybizottságot hoztak létre a református egyházzal kötendő megállapodás szövegének kidolgozására. Ezt a tervezetet az MKP Politikai Bizottsága, Rákosi Mátyás elnöklete alatt május 20-án tárgyalta és elfogadta. Majd még aznap bizalmas beszélgetés keretében átadták az Egyetemes Konvent hirtelen összehívott bizottságának. Ez a bizottság május 20-án és 21-én tárgyalta a tervezetet. Majd május 22-én a kormánybizottság és a konventi bizottság együttes ülésen vitatta meg, és néhány nem túl jelentős módosítással előzetesen elfogadta a tervezetet31. Aztán a június 2-án és 3-án ülésező a MRE Zsinati Tanácsa32, valamint a Zsinat június 14-i és 15-i ülése elé terjesztette. Ez utóbbi – heves vita után végül is – elfogadni kényszerült. Június 16-án az Országgyűlés már meg is hozta az 1948. évi XXXIII. törvénycikket (továbbiakban: tc.) a nem állami iskolák állami tulajdonba vételéről.33 Az iskolák államosításával kapcsolatban elfogadott megegyezés értelmében négy gimnázium - a budapesti és a debreceni leánytagozattal, valamint a pápai és a sárospataki - a református egyház kezén maradt. Az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy húsz évre – ötévenként 25%-os csökkentés mellett – folyósítja az államsegélyt. Ez alatt az idő alatt kellett volna az egyháznak az önfenntartásra berendezkednie. Az iskolakérdésben elfogadtatott megegyezés lett aztán a már teljesen újjáalakult Zsinat által szeptember 29–30-án tárgyalt és a Magyar Köztársaság és a MRE között 1948. október 7-én megkötött Egyezmény kerete34. Ez a megállapodás egészen 1990 márciusában történt felbontásáig, szabályozta a református egyház életét.35



1A bevezető alapjául Ladányi Sándor: Vázlatos történelmi áttekintés a Magyarországi Református Egyház közelebbi múltjának alakulásáról. In: A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990: tanulmányok. Szerk. Barcza József-Dienes Dénes. Sárospatak, 1999. 101-139. szolgált.




2 A bevezető politikatörténeti részeihez Izsák Lajos: Rendszerváltástól rendszerváltásig. Magyarország története 1944-1990. Bp., 1998. I. fejezet. A koalíció évei (11-95.), II. fejezet. A Rákosi-rendszer (96-133.) használtam fel.




3Révész Imrét (1889 – 1967) a tiszántúli egyházkerület 1938-ban választotta püspökének. Ravasz László dunamelléki püspök 1948-ban történt lemondása után ideiglenesen a Zsinat és az Egyetemes Konvent lelkészi elnöke lett. 1948. október 7-én Dr. Balogh Jenővel, a Zsinat világi elnökével, aláírta az állam és a református egyház között létrejött Egyezményt. 1949-ben lemondott püspökségéről valamint lelkészségéről, és Budapestre költözött. In: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns történelmi lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. Bp., 1977. 507-508. és Ladányi S.: Vázlatos... 119.




4Bolyki János–Ladányi Sándor: A református egyház. In: A magyar protestantizmus 1918-1948. Tanulmányok. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987. 94-95.




5Ravasz Lászlót (1882-1975) a dunamelléki egyházkerület 1921-ben választotta püspökének. Ekkor lett a Kálvin téri gyülekezet lelkésze. 1948-ban kényszer hatására lemondott püspökségéről, valamint a Zsinat és az Egyetemes Konvent lelkészi elnöki tisztéről, majd 1953-ban lelkészségéről. In: Zoványi J.: Magyarországi... 501-502. és Ladányi S.: Vázlatos... 111-112.




6A prédikáció elhangzása idején Budán még folytak a harcok. A prédikációt - Ravasz László: Amit vet az ember, azt aratja. - Bárczay Gyula közli. In: Ravasz László: Válogatott írások 1945-1968. Szerk. Bárczay Gyula. Bern, 1988. 23-27.




7Ravasz László – Dunamellék, Győry Elemér – Dunántúl, Révész Imre – Tiszántúl, Enyedy Andor – Tiszáninnen.




8A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kimutatása szerint a református egyháztól kisajátított egyházi földvagyon 52.872 kataszter hold, amelynek jövedelme 2.014.054 Ft volt. Az egyházak mind a mai napig nem kapták vissza földjeiket. In: Fodorné Nagy Sarolta: Történelmi lecke. A Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948-ban létrejött „Egyezmény” megkötésének körülményei és hatása különös tekintettel a nevelésre. Budapest-Nagykőrös, 2006. 56-57.




9Bereczky Albert (1893-1966) református lelkész már korán bekapcsolódott a politikai életbe. 1944-ben az üldözött zsidók mentésében végzett szolgálatai kiemelkedőek. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a Nemzetgyűlés, később az országgyűlés tagja volt. 1948 májusában a református egyház részéről tagja volt az iskolák államosítását előkészítő bizottságnak. Rákosi Mátyás egyedüli és kizárólagos jelöltjeként – Ravasz eltávolítása után – 1948-ban dunamelléki püspökké, 1949-ben a Zsinat és az Egyetemes Konvent lelkészi elnökévé választották. Püspöksége idején az egyházi felsővezetés nyíltan az államhatalom mellé állt, annak akaratát képviselte és hajtotta végre az egyházzal szemben. 1958-ban ment nyugdíjba. In: Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Szerk. Ladányi Sándor. Bp., 2006. 81-82.




10A levelet közli Barcza József. In: Révész Imre két publikálatlan levele. Közli: Barcza József. Confessio 4 (1989) 118-119.




11Erre példa Ordass Lajos a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökének letartóztatása és elítélése koholt vád alapján.




12Erre példa Pap Béla karcagi lelkész letartóztatása és az azt követő börtönbüntetés. Négy és fél év után szabadult, majd 1957-ben egy bakonyi kirándulás során eltűnt, értékelhető nyom nem maradt utána.




13Erre példa Pógyor István és gróf Teleki László, a Keresztyén Ifjúsági Iroda nemzeti titkárainak esete. Hamis vád alapján tartóztattak le őket, és hét év szabadságvesztésre ítélték őket. Pógyor a Gyűjtőfogházban elhunyt, Teleki 1956 nyarán szabadult.




14Békefi Benő (1909-1964) a nyíregyházi Országos Református Szabad Tanács egyik alapítója és főtitkára, nyíregyházi lelkipásztor. A közép-szabolcsi, illetőleg a nyírségi egyházmegye esperese. Először Debrecenben, majd Budapesten teológiai tanár. 1962-ben a dunántúli egyházkerület püspökévé választják. In: Adalékok... 80-81.




15„Az egész magyarországi református egyházat, valamint az egyházkerületeket közösen érdeklő ügyeket intézi. 30 tagja van. Hivatalból tagjai: a négy egyházkerület püspökei és főgondokai; választott tagjai: az egyházkerületek közgyűlései által a saját keblükből választott 22 tag, fele-fele arányban lelkészek és nem lelkészek közül. Megbízatása 3 éves évkörökre szól... Évenként egyszer tart rendes ülést, de a konventi elnökség rendkívüli ülésre szükség szerint bármikor összehívhatja.” In: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) XIX-A-21-c 65. doboz (továbbiakban: d.) 310. tétel (továbbiakban: t.)/21. Magyarországi református egyház szervezete 1.




16Bereczky Albert, Békefi Benő, Draskóczy László, Fekete Sándor, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János.




17 A Vörös Hadsereg mellett az ország szuverenitásának legfőbb akadálya a Szövetséges Ellenőrző Bizottság volt.




18 Szviridov levelét közli Földesi Margit. In: Földesi Margit: A megszállók szabadsága. A hadizsákmányról, a jóvátételről, Szövetséges Ellenőrző Bizottságról Magyarországon. Budapest, 2002. 444-447.




19 A „kékcédulás” választásokról bővebben lásd Szerencsés Károly: A kékcédulás hadművelet. (Választások Magyarországon – 1947.) Bp., 1992.




20Dr. Lázár Andor (1882-1971) ügyvéd, gazdasági szakértő, politikus. 1931-ben a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. 1932-1938 között Gömbös Gyula, majd Darányi Kálmán kormányában igazságügy-miniszter volt. 1946-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választották, majd 1948-ban lemondott tisztségéről. 1951-ben kitelepítették Fegyvernekre, kitelepítése idején megvakult. 1956-tól haláláig Leányfalun élt. In: Új Magyar Életrajzi Lexikon (továbbiakban: ÚMÉL) IV. kötet. Főszerk. Markó László. Bp., 2003. 133-134.




21Dr. Balogh Jenő – dunántúli főgondok 1921-1953, Dr. Szentpéteri Kun Béla – tiszántúli főgondok 1946-1950, Dr. Lázár Andor – dunamelléki főgondok 1946-1948. In: Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Adattár. Bp., 1996. 126-134.




22 Szabó Imre (1891-1955) református lelkész. 1923-tól a budapesti Vilma királyné úti egyházközség lelkipásztora. A Budapesti (1950-től Belsőbudapesti) Református Egyházmegye esperese az 1932-es alapítástól kezdve 1951-ig. Az 1951-ben megnyílt Zsinaton egy nappal a harmadik ülés megkezdése előtt, november 27-én, a Zsinat elnöksége - végrehajtva az ÁEH utasítását - lemondatta zsinati tagságáról, budapesti lelkipásztori állásáról és esperesi tisztéről. Majd 1952. február 2-án egy félreeső Szabolcs megyei gyülekezetben, Bujon beiktatták, ahol haláláig szolgált. In: Barcza József: Szabó Imre (1891-1955). Confessio 2 (1990) 95-97.




23 Dr. Lázár Andor erre így emlékezik vissza: „… elmentem Ravasz László püspökhöz, ki Gyuri fiamtól már előző napon értesült elfogatásomról. Elmondottam neki mi történt velem a tegnapi napon. Megegyeztünk abban, hogy ilyen helyzetben már nem tudok egyházamnak komoly szolgálatokat tenni, s ezért főgondnoki állásomról lemondok. A lemondó levelet mindjárt át is adtam a püspöknek.” In: Lázár Andor: Visszaemlékezéseim. Bp., 1995. 391.




24Victor János (1888-1954) református lelkész, teológiai tanár. Az 1930-as években Budapesten szervezte a Szabadság téri egyházközséget, ahol templomot is épített. A gyülekezet első lelkipásztora volt. Több fontos külföldi konferencián képviselte a református egyházat. A Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője, zsinati és konventi tag, valamint a Zsinati Tanács tagja volt. In: Bolyki János: Az időszerű Victor János. Confessio 4 (1988) 96-101.




25Karl Barth (1886-1968) a liberális teológiával szemben kialakult új ortodox teológia képviselője volt. Német egyetemeken volt professzor, de Hitler eltávolította állásából, ezért visszatért hazájába Svájcba. Ezután egészen nyugalomba vonulásáig, 1962-ig a bázeli egyetemen adott elő teológiát. In: Lane, Tony: A keresztyén gondolkodás rövid története. Bp., 2003. 215.




26 Ravasz László visszaemlékezésében a következőket írja. Rákosi azt mondta, hogy „a kormányzat szükségesnek látja, hogy ön a református egyház vezetésétől visszavonuljon. Ezt azonban csak mint véleményt közli, tanács és figyelmeztetésképpen adja. A döntés természetesen az Ön dolga, de tudnia kell, hogy a visszautasítást hadüzenetnek tekintjük s a következményeket könyörtelenül alkalmazzuk.” Erre Ravasz válasza: „A visszavonulásra vonatkozóan már döntöttem s határozatomat fenntartom, holott úgy érzem, hogy kényszer alkalmazása miatt le kellene tennem szándékom végrehajtásáról. De nem látom olyan jelentős dolognak egy amúgy is búcsúzkodó ember pát hónapi továbbmaradását, hogy azért az egyház nyugalmát és sok derék bajtársam egzisztenciáját kockára tegyem.” In: Ravasz László: Emlékezéseim. Bp., 1992. 343-344.




27„A Magyarországi Református Egyház legfőbb törvényhozó és intézkedő gyűlése. 100 tagja van és háznagya. Hivatalból tagjai: a négy egyházkerület püspökei és főgondokai; Választott tagjai: a négy egyházkerület egyházközségeinek presbitériumai által választott 92 tag, fele-fele arányban lelkészek és nem lelkészek közül. A zsinat megbízatása 12 évre szól. Szükség szerint ülésező fő szerv.” In: MOL XIX-A-21-c 65.d. 310. t./21. 1.




28 Kiss Roland, akit 1949-ben választottak dunamelléki főgondnoknak, így ír 1956. október 31-én kelt lemondólevelében: „1948 nyár elején Pozsonyban tárgyaltam határügyekben, mikor Rákosi telefonon hazarendelt, és közölte velem, hogy Bereczky lesz a dunamelléki püspök, én pedig a főgondnok. Utasított Bereczky támogatására avval, hogy Bereczky ellenjelöltjeivel beszéljek, ne vállaljanak jelöltséget.” In: Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez. Szerk. Bárczay Gyula. Bern-Budapest, 1992. 336. A lemondólevelet közli Bárczay Gyula (In: Pap L.: Tíz év… 335-342.) és Ladányi Sándor (In: Adalékok... 169-177.).




29Kiss Roland (1888-1967) 1945-től 1953-ig volt nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő. Államtitkár a Belügy-, majd a Honvédelmi Minisztériumban. Ezután az Állami Határügyi Bizottság elnöke, annak megszűnéséig. Rákosi utasítására világi tisztséget vállalt egyházában. Először dunamelléki főgondnok, majd az Egyetemes Konvent és a Zsinat világi elnöke lett. 1954-ben szintén pártutasításra visszavonult és 1956 novemberében, amikor az MDP megszűnt, lemondott. In: Ladányi Sándor: Ecsetvonások egy főgondok arcképéhez. In: Doctrina et Pietas. Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére. Szerk. Dienes Dénes-Szabadi István. Debrecen-Sárospatak, 2002. 199-208. és Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 762. fond (továbbiakban: f.) Kiss Roland iratai 1. őrzési egység (továbbiakban: ő. e.) Kiss Roland 1963. október 23-án kelt életrajzának kivonata 1-10.




30 Rákosi Mátyás az egyházi iskolák állomosítására 1966. augusztus 30-án így emlékezik vissza: „Az iskolák államosításának kérdése politikailag jól elő volt készítve, amiben részben az ellenség is kezünkre járt. A pócspetri eset, amely tíz nappal előbb robbant be a közvéleménybe, ebben a tekintetben nagyon kapóra jött, s a vele kapcsolatos erélyes adminisztratív rendszabályok alaposan lehűtötték azoknak a hevét, akik az államosítás ellen élesebb eszközöket is szívesen vettek volna igénybe.” In: Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. 2. kötet. Bp., 1997. 649.




31A tárgyalásokat lezártnak tekinti a Szabad Nép május 29-én adott tudósítása, mely szerint: „A kormánybizottság és a református egyház között létrejött a békés megegyezés az iskolák államosításáról.” Majd megjegyzik, hogy „a megállapodás jóváhagyás végett a református egyház június elején összeülő zsinata elé kerül.” (A kormánybizottság és a református egyház között létrejött a békés megegyezés az iskolák államosításáról. Szittyai Dénest miniszteri tanácsossá nevezték ki. Szabad Nép 1948. május 29. 1.) Azonban a Zsinatnak nem csupán jóváhagyó funkciója volt, hiszen Révész Imre ott elhangzott szavai szerint a református egyház alkotmánya alapján a tárgyalások csak előzetes megbeszélések lehetnek és „ezekre pecsétet csak a zsinati plénum tehet”. In: MOL XIX-A-21-c 65. d. 310. t./20. 2.


Az 1948. május 22-i tárgyalás jegyzőkönyvének egy-egy példányát a MOL-ban az ÁEH anyagban (XIX-A-21-c 65. d. 310. t./20.), valamint a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában (továbbiakban: MREZSL) (MREZSL 2. a f. Konvent Közigazgatási Iratok 296. d. Ügyviteli iratok 1. c.) olvastam.




32„A zsinat által a legfőbb intézkedés körébe tartozó ügyek időközi elintézésére alakított tanács. 29 tagja van. Hivatalból tagjai: a négy egyházkerület püspökei és főgondokai és a zsinati háznagy. Választott tagjai: a zsinati tagok közül 20 tag fele-fele arányban lelkészek és nem lelkészek közül. Megbízatása zsinati ülésszaktól zsinati ülésszakig terjed. Hatásköre: ha a zsinat nem ülésezik és intézkedés sürgősen szükséges, a zsinat hatáskörébe tartozó ügyekben teljes jogkörrel intézkedik, azonban egyházi törvény alkotása, vagy hiteles magyarázása a zsinati tanács hatáskörébe nem tartozik.” In: MOL XIX-A-21-c ÁEH Adattár 65. d. 310. t./ 21. 1.




33 Közli Balogh Margit és Gergely Jenő (In: Balogh Margit-Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790-2005. Dokumentumok. II. kötet. 1944-2005. Bp., 2005. 853-855.), valamint Fodorné Nagy Sarolta (In: Fodorné N. S.: Történelmi…320.).




34„Kemény Zsigmond” fedőnevű ügynök a következőket írja egy dátum nélküli jelentésében: „Amikor az egyház és állam közötti megegyezést tárgyalta a zsinati tanács a negyven tagú tanácsban az a hír volt elterjedve, hogy a megegyezés szövegét Péter János készítette el és bemutatta Ravasz Lászlónak, hogy tegye meg rajta a szükséges simításokat. A végső szöveg tehát Ravasz László kezéből került ki.” Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL) O-9150/2 Ravasz László operatív dossziésorozata – Ravasz László és Péter János viszonya 106. Az ügynök információit sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, viszont elképzelhető, hogy a további kutatásnak új irányt adhat.




351990. január 24-én az országgyűlés elfogadta az 1990. évi IV. törvényt „a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról”, amely 1990. február 12-én lépett hatályba. Ennek figyelembevételével Németh Miklós a Magyar Köztársaság Minisztertanácsának elnöke és a MRE Zsinatának elnöksége nevében Kocsis Elemér tiszántúli püspök az 1948. október 7-én kötött megállapodást 1990. március 19-én felbontotta. In: Ladányi S.: Vázlatos... 122. Az 1990/ IV. törvényt Balogh Margit és Gergely Jenő közli. In: Balogh M.-Gergely J.: Állam, egyházak… 1234-1241.


 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld