Címlap Vélemény & vita Egy kordon krónikája avagy médiavarázs Magyarországon II. rész
Egy kordon krónikája avagy médiavarázs Magyarországon II. rész PDF Nyomtatás E-mail
2007. március 30. péntek, 13:32

146 napig állt a kordon a Kossuth téren. A kordon, mely akadályozott demonstrálókat, megemlékezőket, mely tiltotta a véleménynyilvánítás szabadságát, sértett állampolgári jogokat. Hogy mi vezetett idáig, annak néztem utána. Időről időre újabb okok születettek a kordon létét magyarázandó. „Elhoztam a rendet a létezők tömegének, próbára tettem a cselekedeteket és a valóságot: a dolgok és neveik egymásra leltek.” – áll a Kínát egyesítő első Qin császár sztéléjén. Történetünkben a médiát egy bűvész ügyességével használó kormányfőnek e nagy uralkodó törekvésével ellenkező szándéka mutatkozik meg.


Mi a véleménye? Ide írja meg!

A békítő – Különben is, zuhan a forint!


Talán ez a szerep bizonyul a legtartósabbnak Gyurcsány számára ebben a történetben, gyakran tér ehhez vissza. Mivel a MTV székháza elleni ostromtól kezdve a demonstráló tömeg a kormány, a média nagyobb részének interpretációjában és így a társadalom felének szemében csak mint csőcselék jelenik meg, így a kormányfő a rend védelmezőjét alakíthatja. Túl a 207: 165 arányban megnyert bizalmi szavazáson, és túl az országot narancsszínűre festő önkormányzati választásokon, (bár még ezt is lehet másként látni: Lendvai Ildikó megköszöni a nagy számban az MSZP-re szavazó baloldaliaknak, hogy nem ők vannak a téren, nem riadva vissza attól sem, hogy mint az egész ország kormányzó pártjának tagja hozzátegye, csak nekik (a baloldalnak) tartoznak felelősséggel), a kormányfő egy októberi parlamenti felszólalásában már szó sincs a beszédben elhangzottak valódi értelméről, hanem csak a bölcs belátás politikájáról. A hangsúly már az ország érdekében való mielőbbi rend megteremtésén van. Az ország gazdasági helyzete is ezt kívánja, állatják. Érvként elhangzik ugyanis, - a médiában ismételgetett üres szállodák és kávéházak szindróma mellett -, hogy „minden egyes utcai zavargás csökkenti a forint, a nyugdíjak és fizetések értékét”, illetve, „már számokban és munkahelyekben mérhető az a kár, amelyet néhányan a magyar gazdaság és a nemzeti vagyon kockáztatásával okoztak az elmúlt hetekben”.


Mindeközben a tüntetés éjjel-nappal folytatódik a Kossuth téren. Békésen, lelkesen megtapsolva az önjelölt szónokokat. Feláll a „forradalmi színpad”, melyen október 6-ától a FIDESZ képviselői is felszólalnak. Sátrakat állítanak, egyiket imádkozásra, meditálásra szolgáló helyiséggé berendezve, másikban meleg ételt osztanak. A beszédekben a demonstrálók elhatárolódnak a MTV-ét ostromló huligánoktól, békességre és fegyelmezett tüntetésre intve a jelenlévőket. (Még arra is kérve őket, hogy ne fogyasszanak alkoholt, s az esetleges rendbontókat azonnal jelentsék a rendőröknek.) Az estére általában négy-ötezer főre duzzadó tömeget pár száz rendőr felügyeli.


Viszonylagos nyugalommal telik október első három hete, leszámítva egy ámokfutást a Népszínház utcában, útban az MSZP Köztársaság téri székházához, egy kis könnygázzal megfűszerezve. 6-án még kifütyülik a bizalmi szavazásra érkező kormánypárti politikusokat, de 22-én az állami kitüntetésen megjelenő kormányfő ellen már a nemzeti érzelmű dalok lehalkításával, néma csenddel tüntetnek a demonstrálók. Talán éppen ez a néma csend zavarta a leginkább a rendet?


Az „új helyzet”


Október 22-én éjszaka a rendőrök – az előzetes megállapodások ellenére – elfoglalják a Kossuth teret, miután a tűzszerészeti átvizsgálást szerintük a demonstrálók megakadályozták. Korábban a tüntetők hozzájárulnak, hogy a rendőrség hétfőn hajnalban (október 23.) kordonokkal körbezárja őket, illetve biztonsági kapukat állítson fel. Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik vezetője hiába hív még több embert a tér „védelmére” a rendőri akciót megakadályozandó. A tüntetők a többszöri felszólítás ellenére sem hagyják el a helyszínt, feltett kézzel a Himnuszt énekelve várják a rendőröket. Jármy Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályvezetője az lezárást az „új helyzet” kialakulásával indokolja, melyről csak annyit árul el, hogy addig tart, „ameddig szükséges.”


Hogy mit jelentett az új helyzet? És mit jelent a rendőrségi törvényben nem található műveleti terület kifejezés? Minderre csak jóval később adnak, kielégítőnek egyáltalán nem nevezhető válaszokat. Talán nem véletlenül. A sajtó, és egyben a vélemény és szólás szabadságának világszerte ismert és jól alkalmazható akadályozó tényezője lehet a fegyveres titoktartás. Nemzetbiztonságra hivatkozva rendőri katonai titkosszolgálati szervezetek és számtalan titoktartásra kötelező törvény született, melyek gyakran a hatalmon lévők pozíciónak megerősítésre szolgálnak. A titoktartás az önálló, minden tagállamtól, kormánytól és parlamenttől független nemzetközi katonai szervezetekre is kiterjed, elvéve ezzel a döntéshozó hatalmat a törvényhozástól, csökkentve a választott szervek felelősségét választóik előtt, egy füst alatt növelve a kormányműveletek titkosságát.


Jó példa erre az a döntés, mely szerint az október 23-ai események feltárásával foglalkozó bizottság dokumentumait 80 évre titkosítják, melyekből aztán egyet-egyet, „rejtélyes” okokból mégis csak nyilvánosságra hoznak. Úgy tűnik, a kormányzó pártok tetszésük szerint válogatnak a titkosított hanganyagokból. Az egyiken például az hallható, hogy a rendbontók szándékosan húzták a rendőröket a Fidesz 23-ai megemlékezésére. További érdekesség, hogy a lehallgatott demonstrálók ellen a rendőrség nem indít eljárást, holott ismeri kilétüket, ellenben a kórházba került sebesültekről adatokat kér. Titkosítva vannak továbbá az aznap 18 óra után, a Fidesz nagygyűlés végeztével rendőröknek adott parancsok. (Mellékesen jegyzem meg, a jogtalanul titkosító felelősségre vonására nincs semmiféle lehetőség - hibás, indokolatlan titkosításért senki nem állítható bíróság elé.)



A Kossuth teret tehát Gergényi Péter, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője hétfő hajnaltól, azaz október 23-án műveleti területté nyilvánítja. (Két hét múlva Sass Oszkár, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese úgy nyilatkozik, hogy november 24-én megszűnik a műveleti területi minősítés, azonban Gergényi 21-én meggondolja magát, és korlátlan ideig elrendeli a tér műveleti területté nyilvánítását.). Műveleti terület jogi kategóriája azonban a Deport’56 (56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága) szerint kizárólag a Magyar Honvédségről szóló törvényben szerepel, mint „az a földrajzi terület és a felette levő légtér, ahol a szemben álló felek konkrét fegyveres cselekményei megvalósulnak, vagy ennek veszélye fennáll, illetve a szemben álló felek fegyveres összeütközése miatt veszélyeztetett terület”. BRFK ezzel szemben biztonsági intézkedésre hivatkozik, melyre állításuk szerint a rendőrségi törvény ad lehetőséget.


A védelmező


23-a estéjére a nemzetbiztonsági kabinet ülése után már megszületik a kormányfő ebben az ügyben legtöbbet ismételt nyilatkozata: „Ez egy kisebbség agressziója, amit a többséggel szemben követ el, és a magyar rendőrség helyesen teszi, ha védi a többség jogát. (…) Elvették tőlünk az ünnepet és egy agresszív kisebbség túszul kívánja ejteni a fővárost.” Azon a véleményén, mely szerint a rendőrség határozottan és törvényesen lépett fel, a mai napig sem változatott, ellenben megköszöni a rendőrségnek azt a „hihetetlen erőfeszítést”, mellyel a várost, az országot óvják. Az igazságos pedellusnak még egy kis feddésre is futja: „Ezt akarta Magyarország, hogy összekeverjük pár ezer ember indulatát sok millió élni, tanulni, dolgozni akaró embernek az érdekeivel?”


Szürke hétköznapok – a jogbiztonság alkotmányos jogának megsértése


A Kossuth térre sem október 23-án, sem a sortűz évfordulójának napján nem engedik be a virágokkal, mécsesekkel érkezőket. (A helyzet súlyosságát mutatja, hogy végül még a jégpálya is elkerül az Akadémia elé.) És a „jogi abszurdum”, mint a legtermészetesebb dolog világon, továbbra is fennáll, kettős kordon képében a Kossuth téren.


November 4-én lezárulnak az ötvenedik évforduló hivatalos állami megemlékezései. A Hősök terén történő koszorúzás ideje alatt a teljes környéket lezárják. A következő hetekben szinte semmi sem történik. A kordon lassan egybeforr a térrel. Mint a 2-es viller rendszeres utasa nap mint nap láttam a kettős kordont és a mögötte ázó-fázó posztosokat, de elemi felháborodás helyett, legfeljebb hümmögve legyintettem, itt még ezt is meg lehet tenni, minden normális magyarázat nélkül. Vagy, ha éppen jobb kedvemben voltam, arra gondoltam, hogyan lehetne kitenni egy „Az állatokat etetni tilos!” –táblát a kordonrácsra, anélkül, hogy a mögötte álló rendőrök magukra vennék gúnyolódásomat, a helyzetben inkább vétkes „védenceik” helyett. November és december szinte teljes egészében e naponta sok millió forintot (sokkal többet, mint a fű letaposása) felemésztő semmittevéssel telik, egy-egy elutasított kérvény a rendőrséghez, egy-egy hümmögéssel felérő tiltakozás innen-onnan. Egy éjféli mise a kordonok előtt, melyhez a szervezők nem igényelnek külön rendőri biztosítást.


Csendben telt az év első hónapja is. Mikor is február első napján Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kínosnak és bizonytalan precedensnek tartva az Országház előtti terület lezárva tartását kijelenti, hogy csak egy ésszerű biztonsági zóna kialakítása lenne elfogadható a Parlament előtt. A kialakult helyzet, véleménye szerint a jogbiztonság alkotmányos jogába ütközik. És másnap az ellenzéki frakció az Országházból lemegy a térre, és 20 perc alatt elbontja kordont.


folyt. köv. benne: A FIDESZ a hibás

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld