Címlap
Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /4. rész/ PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 20. szombat, 21:54
5. A Man-sziget különleges státusza


A Brit-szigetek földrajzi középpontjában, az Ír-tengeren Írországtól, Skóciától és Angliától körülbelül egyenlő távolságra fekvő Man-sziget a hat kelta régió egyike. Man (csakúgy mint a Csatorna-szigetek, vagyis Jersey és Guernsey) a brit korona függősége, lakói brit állampolgársággal rendelkeznek. A kelta lakosságú Man-sziget (manx nyelven Ellan Vannin) önálló közigazgatással rendelkezik és nem része az Egyesült Királyságnak. A nemzetközi kapcsolatokban az Egyesült Királyság kormánya látja el a sziget képviseletét, továbbá felelős a terület védelméért, a konzuli szolgáltatásokért, melyek fejében a sziget évenkénti anyagi hozzájárulással ad elismerést. Mindhárom függőségnek saját vám- és bevándorlási felelőssége van. 2001-ig a brit belügyminisztérium (Home Office) felelt a koronafüggőségekért, de ez a feladat a Lordkancellár Hivatalához került, amelyet ma Alkotmányos Ügyek Hivatalának neveznek. Mindhárom koronafüggőség, így a sziget is tagja a Brit-Ír Tanácsnak (British-Irish Council), melyet az 1998-as belfasti megállapodás hozott létre, annak érdekében, hogy a Brit-szigetek régiói közötti szorosabb együttműködést koordinálja és előmozdítsa. A Tanács tulajdonképpen a Nagypénteki Egyezmény kelet-nyugati kapcsolatokat szabályozó pillérének egyik eleme. Valójában az északír unionisták szorgalmazták ezen kapcsolatok kereteinek megalkotását.

A Tanácsban a brit, az ír, az északír képviselők, valamint a Man-sziget és a Csatorna-szigetek képviselői kapnak helyet az 1990-es évek végén életre keltett skót és walesi törvényhozó gyűlések reprezentánsai mellett. Csúcstalálkozó formájában évente kétszer tartanak konzultációt, mely egyeztetés majd döntés formájában valósul meg. Miniszteri együttműködés emellett állandó jelleggel folyik. A testület legfontosabb feladata az információcsere és konzultáció, a közlekedés, mezőgazdaság, a gazdaság, valamint a környezetvédelem, kultúra, oktatás és egészségügy kérdéseiben.


a. Hatalommegosztás a Man-szigeten


A Man-sziget államfője (Lord of Mann) gyakorlatilag a királynő. Ezt a címet viking, skót és angol királyok viselték, mígnem a brit uralkodóé lett 1765-ben. A brit korona képviselője a kormányzó (Lieutenant Governor), akit a királynő nevez ki ötéves időtartamra. Bár az uralkodó képviselője, hatalma mégis korlátozott, ugyanis az elmúlt években jogkörének egy részét a sziget kormányára ruházták.


A Man-sziget kormánya (Reiltys Ellan Vannin) rendelkezik a végrehajtó hatalommal, amelynek vezetője a kormányfő (Chief Minister, manx nyelven Ard-choylargh). A kormányfőt a parlamenti választásokat követően az országgyűlés (Tynwald) választja meg tagjai közül ötéves időtartamra. A miniszterelnök újraválasztható, amennyiben a törvényhozás tagja marad. A sziget állampolgárai nem vehetnek részt a nagy-britanniai választásokon, így nem is rendelkeznek képviselettel a westminsteri törvényhozásban.

A kormány a nyolcvanezer lakossal rendelkező sziget fővárosában, Douglas-ben (Doolish) székel. A huszonhatezer fős városban kap helyet a törvényhozás épülete is. Az állami szektor több mint kétezer embert foglalkoztat, míg a közszféra teljes létszáma nagyjából kilencezer fő, vagyis a sziget lakosságának körülbelül tíz százaléka, illetve a munkaképes korúak negyede.


A kormány kilenc minisztériumból, tíz törvény által létrehozott tanácsból és három osztályból áll, mely utóbbiak a minisztériumok közvetlen irányítása alatt állnak. A miniszterek alkotják a Miniszterek Tanácsát (Council of Ministers, manx nyelven: Coonseil ny Shirveishee), melyet 1980-ig Végrehajtó Tanácsnak neveztek. Hasonló, bár mégsem ugyanolyan jogkörökkel rendelkezik, mint a brit kabinet. A Miniszterek Tanácsának korlátozott mértékben ugyan, de jogalkotó szerepe is van, emellett tanácsadó feladatot lát el a kormányzó felé, valamint képviseli a régiót bizonyos esetekben a külkapcsolatokban is. Mindemellett meghatározza a politikai célokat, és iránymutatást tesz. A kormány ezen kívül a kormányzóval közösen fenntartott intézményben teljesíti funkcióját (Governor-in-Council). Ez utóbbi a Queen-in-Council mintájára megalkotott politikai testület. Ez azt jelenti, hogy a Királyi Tanácsban (Privy Council) vagyis az uralkodó számára létrehozott tanácsadó testületben az öröklött címek jogán helyet foglaló nemesek és a kormánytagok mellett a királynő is résztvevője e testületnek. A Man-szigeten (és más koronafüggőségeken) a gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy a királynő helyett a kormányzó, a brit kabinet helyett pedig a Miniszterek Tanácsának tagjai vesznek részt a közös munkában.

A sziget kormánya jelenleg a következő minisztériumokat irányítja: Pénzügyminisztérium (The Treasury Department), Belügyminisztérium (Department of Home Affairs), Egészségügyi Minisztérium (Department of Health and Social Security), Oktatásügyi Minisztérium (Department of Education), Kereskedelmi és Ipari Minisztérium (Department of Trade and Industry) Turizmus Minisztérium (Department of Tourism and Leisure), Közlekedési Minisztérium (Department of Transport), Mezőgazdasági, Halászati és Erdészeti Minisztérium (Department of Agriculture, Fisheries and Forestry), Önkormányzati és Környezetvédelmi Minisztérium (Department of Local Government and the Environment). Az egyes tárcák elnevezéséből következtethetünk a minisztériumok kompetenciáira, amelyek megegyezik azokkal a jogkörökkel, amelyeket a sziget önigazgatása céljából elnyert az Egyesült Királyságtól.


Ellentétben a végrehajtó hatalommal, a törvényhozás korábban sem tartozott a brit korona kizárólagos jogkörébe. A Man-szigetek parlamentje, a Tynwald (Tinvaal) a világ leghosszabb ideje működő törvényhozó testülete. 979-ben alapították. Több mint ezeréves fennállása során folyamatosan működött.

Jelenleg két kamarával rendelkezik, a House of Keys (Kiare as Feed) elnevezésű alsóházzal és a Törvényhozó Tanácsnak (Legislative Council) nevezett felsőházzal. A parlament tagjairól ötévente szavaznak, miután a kormányzó feloszlatja a parlamentet. A huszonnégy tagú alsóház képviselőit közvetlen módon választják, míg a felsőház tizenegy tagjából nyolcat az alsóház tagjai választanak. A Törvényhozó Tanács további három tagja ex-officio, azaz más címek birtoklása folytán tagja a felsőháznak. A Tynwald elnöke (mely posztot 1990-ig a mindenkori kormányzó töltötte be), továbbá az uralkodó által kinevezett főügyész és a püspök tagjai még a Legislative Council-nek. A felső kamara általános feladata az alsóház által megalkotott törvények felülvizsgálata. A törvények kihirdetéséhez szükséges uralkodói jóváhagyást a jog szerint a királynő, gyakorlatilag pedig a kormányzó végzi.

Korábban a Tynwald és általában a koronafüggőségek által hozott törvényeket a Királyi Tanácsnak (Queen in Council) kellett jóváhagynia, a gyakorlatban pedig a londoni Privy Councilnak. Az egyik londoni miniszter volt felelős a koronagyarmatokért, mint Privy Counciller. Ma a jóváhagyás előtt a kormányzó a brit Igazságügyi Minisztériummal konzultálhat.

A Brit Parlament által hozott törvények ugyanakkor általában nem vonatkoznak a koronafüggőségekre, kivéve ha ezt külön tartalmazzák, de ez ritka esetben fordul elő. Ha ilyen törvény hatályát mégis kiterjesztik a koronagyarmatokra, előzetesen megállapodásra törekednek a helyi közigazgatással.

A Tynwald két kamarája októbertől júliusig legtöbbször külön ülésezik. Együttes ülést tartanak St John’s-ban, július 5-én, amikor a kormányzó elnökletével szabadtéri gyűlésen hirdetnek ki egyes törvényeket és fogadnak el bizonyos kérelmeket. Ennek szimbolikus jelentősége van, mellyel a történelmi (viking) hagyományokra utalnak. Együttes ülésen vesznek részt a parlament két kamarájának tagjai a törvények hivatalos aláírásakor, a kormányzói jóváhagyás fogadásakor, a minisztereknek feltett kérdések alkalmával, az adóügyek megvitatásakor, a delegált törvényhozói jogkör beiktatásakor, és a kérelmek fogadásakor.

A Tynwald tagjainak nagy többsége független képviselő. Sokak számára a pártpolitika hiánya a magyarázata a Man-sziget politikai stabilitásának. A parlamentben is csupán elenyésző számban található pártpolitikus.

Man szigetén legutoljára 2006 novemberében tartottak választásokat. Ennek eredményeképpen két párt képviselői jutottak be a parlamentbe a nagyszámú független jelölt mellett. Az ötvenegyezer szavazáson részt vevő nyolcvanegy százaléka független jelöltet választott, melynek következtében huszonegy képviselő jutott mandátumhoz. A Liberális Párt (Liberal Vannin) a szavazatok tizennégy százalékával kettő, míg a Munkáspárt (Manx Labour Party) öt százalékot elérve egy képviselői helyhez jutott a törvényhozás alsóházában.

A Tynwald legerősebb pártja, a Liberális Párt a nagyobb mérvű függetlenség elérését tekinti elsődleges céljának. A 2006-ban alakult párt fő programpontjai között gazdaságélénkítő politikák szerepelnek. A párt sikeres és gondoskodó államot szeretne, ahol a bevándorlást korlátoznák. A nyugdíjrendszerben a méltányosságra és a biztonságra helyeznék a hangsúlyt. Az oktatás terén a versenyző, versenyképes és önmagát ellátni képes társadalom vízióját propagálják. Mindemellett a közszféra átalakítását, visszaszorítását szorgalmazzák. Peter Karran pártelnök úgy véli, hogy a kormány és a Tynwald az idők során már-már egypártrendszerré alakult a politikusok közötti összefonódások révén. Ez a tendencia a botrányok és a hozzáértés hiánya miatt azt eredményezte – szerintük – hogy a döntéshozatali folyamat színvonala a kormányzati szinten erőteljesen visszaesett. Ennek alternatívájaként kínálja fel a párt saját elképzeléseit a kormányzás hatékonyságának javítása érdekében. E célokon kívül nagy hangsúlyt helyeznek még a környezetvédelemre is, mely az ENSZ Agenda 21 tervéhez, vagyis a fenntartható fejlődés elvéhez igazodik.


b. Pártrendszer


A koronafüggőség legrégibb pártja, az 1918-ban alakult Munkáspárt független az azonos elnevezésű westminsteri brit párttól. A 2001-es választásokat követően tizenhét százalékos eredményével két képviselői helyhez jutott a párt, mely összesen három jelöltet indított. Jelenleg egy képviselőjük foglal helyet az alsóházban.

A politikai baloldalon korábban létezett a szigeten kommunista párt is (Manx Communist Party), de ez rövidéletű kezdeményezésnek bizonyult csupán az 1960-as években. A jobboldal is létrehozta saját politikai szervezetét (Manx National Party), de ez a párt sem élvezett jelentős támogatottságot, ami végül 1981-ben feloszlásához vezetett.

A legéletképesebb, s manapság a radikális nacionalista politikát képviselő szervezet a Mec Vannin , mely 1962-ben alakult. A párt célja egy független, szuverén köztársaság létrehozása. Már a hetvenes évektől kezdve erőteljes kampányt folytattak az Angliából történő betelepülés ellen. Eddigi fennállása során csupán egy alkalommal, 1976-ban juthatott be képviselőjük a parlamentbe, azonban Peter Craine később elhagyta a pártot és a rövid életű Nemzeti Párthoz csatlakozott. A Mec Vannin kiterjedt környezetpolitikai koncepcióval rendelkezik: ellenzi a nem megújuló energiahordozók túlzott felhasználását, továbbá az energiaügyek további decentralizációját szorgalmazza, belevonva ezzel a helyi, városi tanácsokat is a döntéshozatalba. Programjának többi elemébe tartozik az erdősítés, a halászati jogok kiterjesztése (ez ugyanis a helyi gazdaság egyik húzóágazata), mezőgazdasági önellátás, a turizmus újjáélesztése, önálló egyetem létrehozása, szociális alapú egészségügyi ellátás és mindenekelőtt a manx identitás megerősítése, melynek eszközeként man-szigeti útlevelet bocsátanának ki és a manx lenne az elsődleges állampolgárság a szigeten. Szavazásra jogosultak és választhatók a párt programja szerint csak man-szigeti állampolgárok lehetnének. A párt közel egy évtizede nem indított önálló jelöltet a választásokon. Ennek ellenére vezetői szinte permanens kampányt folytatnak. A Mec Vannin tehát a jelenleg működő rendszert kritizálja. Számukra a nemzeti identitásból eredő motivációk kiemelkedő helyen szerepelnek. A nacionalista párt a független Man-sziget szószólója, tagjai a sziget hagyományain alapuló intézményrendszert támogatják, valamint fontos szerepet kap a helyi nyelv, a manx újraélesztéséért folytatott küzdelem is. Ennek érdekében 1990 óta minden évben legalább két alkalommal jelenik meg az Yn Pabyr Seyr (A szabad újság) a Mec Vannin párt kiadásában nagyrészt angol, de alkalmanként manx nyelvű tartalommal.


c. Nyelvi és nemzetközi kérdések


A kelta nyelvek gael csoportjába tartozó manx nyelv legközelebbi rokonnyelvei az ír, a skót gael. A Man-szigeten beszélt nyelv már-már kihaltnak tekinthető, jelenleg csupán kisebb hagyományőrző csoportok népszerűsítik, egyelőre kevés sikerrel. A 2001-ben végzett országos népszámlálás során kiderült, hogy a területen akkor állampolgársággal rendelkező hetvenhatezer ember közül csak ezerhétszáz beszélte és értette a manx nyelvet.. A szigeten a helyi nyelv szervezett oktatása egyelőre még kezdeti állapotban van. Az általános iskolai oktatást megelőző nevelést folytató Mooinjer Veggey elnevezésű szervezet vállalta fel a manx nyelv szélesebb körű tanítását az öt éven aluliak korosztályában. Ez a szervezet a Sheshaght Ny Paarantyn szülői közösséggel közösen érte el, hogy a szigeten 2001-ben megalapították az első olyan állami oktatási intézményt, ahol kizárólag manx nyelven folyik az általános iskolai tanítás. Jelenleg a középiskolai nyelvtanítás érdekében történik nyomásgyakorlás az oktatási tárcára a civil szervezetek részéről. Ez idáig a nemzeti öntudatot erősítő magánjellegű kezdeményezéseket a kormányzat viszonylag rövid idő alatt felkarolta, ezért valószínűsíthető, hogy a jövőben egyre népszerűbb és egyre nagyobb számban beszélt manx nyelvet kiterjedtebb formában fogják alkalmazni. A középiskolai és felsőoktatásban már szakképzett tanárokra, így manx nyelű tanárképző iskolára is szükség lesz a későbbiekben. Ez egy olyan visszafordíthatatlan folyamatot generál, amelynek során a nyelv (és az erősödő nemzeti identitás) terjedésével a fokozatosan elért állapotokból már nem lehetséges a visszalépés.


A szigeten a saját nyelv pozícióinak megerősítése zajlik napjainkban. Az önálló törvényhozás, kormány és jogi rendszer adottak. Mivel a sziget kulturális értelemben is elkülönül Nagy-Britanniától, a kellő akarat meglétével idővel megvalósulhatnak a ma még radikálisnak vélt törekvések. Ide tartozik a független Man-sziget koncepciója is.

Hasonlóan más brit nemzetközösségi országokhoz, a szigeten sem az angol jogrendszert alkalmazzák, hanem az azon alapuló szokásjogot.

A koronafüggőségek, így Man sem csatlakoztak az Európai Unióhoz, amikor Nagy-Britannia belépett, de kapcsolataikat az Európai Unióval különböző jellegű egyezmények rendszere szabályozza. A legfontosabb szabályozás a Nagy-Britannia és az Európai Gazdasági Közösség között megkötött 1972-es csatlakozási szerződés harmadik jegyzőkönyve. Ez alapján a Man-sziget tagja a vámközösségnek, követi a közös vámtarifarendszer, a mezőgazdasági importból adódó lefölözések és az áruk szabad mozgását biztosító mechanizmusok rendszerét.

 

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld