Címlap
A jövő lépcsőfokai PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 07. péntek, 09:39
„Alkossuk meg jövőképünket!” – a VAM ART kortárs képzőművészeti pályázatkiírásának címe kapcsán Jean-Paul Sartre, a XX. századi egzisztencialista filozófus és író gondolata jutott eszembe: szerinte az írástudó, a művész felelőssége abban áll, hogy miképpen fedi fel a világot. A felfedés pártatlansága alatt azt érti, hogy a művész ne csak a „világ igazságtalanságai számára akarjon lényegesnek lenni”. Ha a művész mégis ábrázolja ezeket, csak olyan „mozgásban” teheti, „amelyik ez igazságtalanságokat meghaladva a megszüntetésükre irányul. (...) Szükséges továbbá, hogy ha nem alkotja is meg a célok világát, mint kellene, legalább egy efelé vezető lépcsőfok legyen, egyszóval hogy jövő legyen, s az emberek ne rájuk nehezedő súlyos tömegnek tekintsék és láttassák, hanem a célok világa felé mutató túlhaladásnak.”( Az egzisztencializmus. Gondolat, Budapest, 1965. 291-292. p.)

Tehát a művészet, mint a jövő lépcsőfoka. Vajon a nem kortárs művészek milyen jövőképet kódoltak alkotásaikba, átfogóbban milyen ember-és társadalomformáló, azaz jövőt alakító funkciót szántak művészetüknek, és hogyan látták ezt a művészetfilozófusok, az esztéták? A régmúlt jövőképeit villantom fel, de nem a konkrét műalkotások konkrét fikciói révén, hanem a műalkotásnak, a művészetnek tulajdonított jövőformáló hatásról beszélnék jelzésszerűen, két művész-esztéta és egy filozófus-esztéta gondolatát kiemelve.

Kant esztétikájában a műalkotás kontemplatív szemlélete, ‘cél nélküli célszerűsége’ és ‘érdekmentessége’ révén a befogadó önmagát mintegy ‘megnemesedettnek’ érezheti, hiszen esztétikai tevékenységében felfüggeszti közvetlen természeti szükségszerűségeit, így például a hasznosságra, önzésre és birtoklásra irányuló célkitűzéseit, sőt egyéni jellegű érzékiségét is. A művészet által is megtapasztalható esztétikai tapasztalat – ahol végre az ember „az lesz, aminek lenni kell” – egyben a Van és a Legyen közötti híd. (Kant: Az ítélőerő kritikája. ICTUS, 1997. 41.§, 42.§ Ford.: Papp Zoltán)

Schiller szerint - a Levelek az ember esztétikai neveléséről munkáját idézve - a művészet a befogadót az újkori ember szétdaraboltságából, „anyagösztönéből” (Stofftrieb) a harmonikus és a szabad emberi lét megvalósítására ösztönzi. Szabad és harmonikus emberré csak akkor lehetünk, ha az „anyagösztön”-t és a „formaösztön”-t (Formtrieb) egyesítjük a „játékösztön” (Spieltrieb) révén. E „játékösztön” legnemesebb formája a művészeti tevékenység, ily módon a művészet hatásélményén keresztül az ember eljuthat az igazság megértéséig, önmaga harmonikus és szabad megvalósításáig. (F. Schiller: Válogatott esztétikai írásai. Budapest, 1960. 186. p.)

Friedrich Schlegel egy 1795-ben írt tanulmányában a maradandó művészet irányát az individuális, az erényes és a szabad ember kiművelésében, az ember isteni és állati disszonanciájának a feloldásában, és igazi képességeinek érvényesülésében látja. Így az alkotásban és a befogadásban - egyaránt - az ‘emberi kedély’ újra megtalálhatja a „szabad játék állapotát”; a „valódi esztétikai életerőket”, az érzelmek finomságát és erejét, a szenvedélyt és az ingert; a képzelőerő szabad világát, mint „elválaszthatatlan társát”, a tiszta bensőséget, egyszóval szubjektumának szabad és teljes kibontakoztatását. (F. Schlegel: A görög költészet tanulmányozásáról.In:A. W. Schlegel-F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások. Gondolat, Bp., 1980. 126-136. p., 161-169. p.)

Valamennyi gondolkodó végsősoron ugyanarról beszél: azaz a művészet önmagában már maga a jövő egy lépcsőfoka, hiszenközéppontba állítva a művészet (valamilyen) értékhordozó szerepét, ember- és világjobbító erejét, egy valamilyen szempontból értéktelen és hiánnyal bíró életvilágból (‘honnan?’) a befogadót egy valamilyen szempontból értékes szférába lendíti át (‘hová?’). Tehát a hiányos és értéktelen valósággal szemben egy olyan vágyott szféra tételezése történik meg, amely a műalkotás hatása révén (is) elérhető. Sőt egyes metanarratív és klasszikus teóriák szerint meg is valósítható, azaz a művészetnek van tényleges valóság-átalakító és jövőformáló hatalma.


Van-e jövőformáló hatalma ma a művészetnek? Ha nemmel válaszolnánk, nem lennénk itt, és nem lehetnénk ezen a helyen. Ha nemmel válaszolnánk, nem jött volna létre a VAM Design új művészeti projektje, így nem jött volna létre a VAM’Art sem, illetve a jelenlegi rendezvény sem.

Tehát van jövőformáló ereje. És hogyan realizálódhat ez az erő? Például a VAM Design Center létrehozásával és működésével, mely egyben a ’művészet jövőjének egy lépcsőfoka’.


És vannak más lépcsőfokok is. Így az itt jelenlévő pályázó és kiállító alkotóművészek.    Önök között van egy szegedi alkotó, Jéga Szabó László, és az Ő - művészettel és művészetet teremtő - jövőképe egy szegedi művésztelep létrehozása. Két alkotását láthatják itt januári tárlatából: A Vágy titokzatos tánca és a METE MORF ÓZIS című kollázsait. Művészetét a „FREE-CONTACT and PLAYFUL” megnevezéssel véli leírhatónak. Ez a szabad kapcsolódások megteremtését és megtalálását jelenti értelmezésében: alkotói nézőpontból a szemléltetés esztétikai és vizuális élményének; a gondolkodtatás intellektuális élményének; a cselekedtetés manuális élményének és a beszéltetés verbális élményének a variációit, melyet alapvetően összeköt a játék és a játékosságra való invitálás. 

A ’szabad kapcsolódások’ egy másfajta értelmezési vetületében, azaz a különböző művészeti ágak szabad kapcsolódásainak jegyében közvetítem a kiállító művészek felé Jéga Szabó László felhívását. Ez a kezdeményezés itt és most hangzik el először a nagy nyilvánosság előtt. A szegedi alkotóművész vágyott jövőképe, hogy Szegeden is létrejöjjön egy olyan művésztelep, amely a legkülönbözőbb alkotó- és előadóművészek közös munkájának színterévé válna, egymást generálva. Több művésznemzedék bevonásával, egyben a szabad kapcsolódások jegyében természetesen nyitott lenne a kezdő művészek felé. 

Tudomásom szerint, Jéga Szabó László kezdeményezése egyedülálló országunkban.

Persze, e nagyszerű jövőképhez hiányzik sok-sok-sok pénz, ahogy általában a mai Magyarországon. Ahhoz, hogy megnyerje egy ilyen kezdeményezés a pénzvilágot, - emellett a szegedi önkormányzati segítségét is a helyet tekintve-, jó lenne megmutatni vidéken is, hogy vannak kiváló kortárs és kezdő művészek, akik alkotni és egyáltalán élni szeretnének, és akiket érdemes támogatni egy szegedi művésztelep létrehozásával. Azaz megmutatni, hogy van élő kortárs művészet. Ennek a megmutatkozásnak kiváló formát ad és adott a VAM ART a fővárosban. Egy hasonló, de mégis másfajta kapcsolódási formát kínál az előbb említett kezdeményezés, mely egy, az országot bejáró vándorkiállítással indult. Ennek első állomása 2008. januárjában az általam megnyitott, Jéga Szabó László törzsanyagát bemutató szegedi tárlat volt, „Új Korszak” címmel. Ez a tárlat – remélhetően az Önök csatlakozásával is - folyamatosan bővülve járja be az országot, jelenleg Kiskunhalason látható, majd legközelebb Kecskeméten április 18-ától lesz, utána például Szolnokra, Debrecenbe, Győrbe kerül. Ehhez a vándor-kiállításhoz van lehetőségük Önöknek is csatlakozni alkotásaikkal. A kb. egy-másfél év múlva Szegedre visszaérkező kiállítás - remélhetően igen sokszínű - anyaga egy különleges albumban fog megjelenni, melynek a létrejöttét a Szegedi Tudományegyetem is támogatja, személyemen keresztül, esztétaként. Reméljük, hogy mindez egy ’új korszak’ jövőképét hozza létre a művészet világában, vagy legalábbis megmozgatja a pénzvilág fantáziáját is a szegedi művésztelep létrehozását illetően, mely akár példaértékű modellé is válhat. (Kapcsolatfelvétel a kezdeményezővel: Email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , www.pannongalerie.uw.hu )

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld