Címlap
Próza, szerencse PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 16. szerda, 16:49

Először játszik prózai szerepet Ladányi Andrea. Nem nyúlfarknyit, hanem a Dürrenmatt-darab, Az öreg hölgy látogatása főszerepét, egy anyja korabeli nőt. A táncos-koreográfus évek óta várja, hogy együtt dolgozhasson Zsótér Sándorral. A József Attila Színházban vasárnap lesz a bemutató.

- Amikor Zsótér Sándor felhívta, játssza el az öreg hölgyet, megkérdezte, hogy jó számot hívott-e?


- Nem hívott, találkoztunk. Hallgattam, figyeltem őt, aztán mikor megszólaltam, azt mondtam: kérek három próbanapot! Lássuk, meg tudok-e szólalni a színpadon. A harmadik napon mindketten dönthetünk.


- Nem kérdezem meg, hogyan döntött.


- A próba olyan fantasztikus folyamatot indított el bennem, pontosan úgy érzem magam szellemileg, érzelmileg, biológiailag és szakmailag, mint 19-20 évesen, amikor a pályát kezdtem. Nincs tapasztalatom abban, mi a verbalitás, milyen szöveget tanulni. Egyszerűen ott vagyok, tisztán, egyetlen dolgot hallok, Zsótér hangját.


- Bár a rendező prózai előadásaiban előszeretettel dolgozik táncosokkal, Zarnóczai Gizellával, Vati Tamással, kérdezte tőle, miért önben látja az öreg hölgyet?


- Nem kérdeztem, nem mondta. Ezen nincs mit beszélni. Ő így gondolta, akkor azt elfogadom.


- Milyen taktikával vágott az ismeretlenbe?


- Nem én vágtam bele, hanem ő. Első napon csak ketten vettük a darabot, az első mondattól az utolsóig. Nem ismertem a könyvet, azt akartam, hogy olvassa fel, tőle halljam. Lenyűgöző Ungár Juli fordítása, száraz, pontos, tömör, így élünk mi manapság. A második nap az Illt játszó Méhes Lászlóval próbáltunk. A harmadikon Zsótér rám eresztette a társulatot. Utána azt mondtam neki: dönthet egyedül. Én anynyit tudtam, hogy megpróbálom megcsinálni.


- Korábban voltak olyan ambíciói, hogy prózát játsszon?


- Mikor a Balettintézetből ki akartak rúgni, gondoltam, átmegyek a színművészetire. Felhívtam őket: csak egyetlen Pilinszky-verssel azonosulok, lehet-e azzal jelentkezni. Kevesellték. Aztán egy film próbafelvételére kértek, ahol azért nem feleltem meg, mert nem tudtam sírni. Úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a prózára. De évek óta szerettem volna Zsótérral dolgozni. Az a fajta prózai színház érdekel ugyanis, amit ő csinál. Mondtam is neki négy éve, az Yvonne, burgundi hercegnőt szívesen megcsinálnám. Yvonne-nak nincs benne egy árva szava sem.


- Ha az a fajta színház érdekli, mint őt, nyilván hasonlóan dolgoznak.


- A munkamódszerben szinte teljesen azonosak vagyunk. Zsótér is ezerrel próbál, a saját őrületét, a feszültségét pedig a hihetetlenül szórakoztató stílusával oldja fel.


- Zavarja, hogy amit eddig a testével fejezett ki, azt most a szavakkal kell?


- Az előadás irgalmatlan koncentrációt igényel. Itt is szerepe van a testnek, a jelenlét tartalmának.


- Mennyire tudja megérteni Claire Zachanassiant, aki viszszatér elszegényedett szülővárosába, és felvirágoztatja azzal, hogy megvásárolja ifjúkori szerelmének halálát?


- Teljesen. Amit tesz, nem bosszú, hanem retorzió a fájdalomért. A sorsát magának faragta. Nincs mit tenni, végig kell játszani.


Forrás: Népszabadság Online

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld