Címlap
Mit szólna mindehhez Bethlen Gábor? PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 10. hétfő, 12:27
Eltelt két évtized, és ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Vagy hátrébb: 1986 nyarán ugyanis ki lehetett osztani a Bethlen Gábor-díjat, 2007 őszén pedig nem sikerült. Megpróbáltam akkor, hogy a sajtóban szerény támogatást nyújtsak a Bethlen Gábor Alapítványnak. Talán baj volt az is, hogy 1956 harmincadik évfordulójának évében jártunk… De erre akkor nem gondoltam. Meglepett az a brutális kisszerűség, amely ebben az ügyben megnyilvánult, s ahogy még a nevek között is aprólékosan mészároskodott a cenzúra. Csoóri Sándort az alapítók névsorából kihúzták, s fölé írták: a többi között.

Huszonegy év után újraolvasva Márton Jánosnak címzett följegyzésemet, szomorúan látom, hogy a rossz forgatókönyve valósult meg: "felsózott, lakhatatlan" a hely, ahol élünk. De ez változni fog.



Nem fogadtam el a hatalmi döntést, aminek kinyilvánítására a Bethlen Gábor-díj 1986. június 21-i, szombati átadása kínált alkalmat. Petri Ferenc szegedi barátom épp a Vasárnapi Híreknél dolgozott. Bevittem neki a szabályos kis tudósítást, hogy Domokos Pál Pétert, a magyar népzene és zenetörténet kimagasló kutatóját nyolcvanötödik születésnapján a Bethlen Gábor-díjjal jutalmazták, a díjat ez alkalommal ítélték oda először. "Lehozod?" – kérdeztem. Rike elolvasta: "Szombati esemény, hát persze. Ezért vagyunk!" Másnap egy kicsit mégis szorongva ballagtam az újságoshoz. De benne volt! A harmadik oldalon ott virított a díjátadás híre. Mellette pedig a korszak örökös főszerkesztőjének – aki akkor éppen a Vasárnapi Híreknél uralkodott –, Lőkös Zoltánnak a telefontudósítása Amszterdamból. "Micsoda mázli!" – mondtam magamban. Petri Ferenc ezután már nem sokáig dolgozott a Vasárnapi Híreknél. Viszont Bajnok Zsolt másnap, a Magyar Hírlap szerkesztőségének folyosóján rám mosolygott, és azt mondta: "Az nem probléma, hogy a Vasárnapi Hírekben megjelent. Ne félj! Csak a napilapokra vonatkozik az embargó."



A Bethlen Gábor Alapítványnak pedig azóta több mint húsz éve volt rá, hogy civilszervezetté váljon. Csütörtöki publicisztikámban idéztem Bakos István kuratóriumi elnök lemondó leveléből, hogy még azt

az egymillió forintot sem kapták meg, amelyet a Nemzeti Civil Alapprogram 2007-re megítélt az alapítványnak…



A rendszerváltás idején mindnyájan tudtuk – és reméltük is! –, hogy végre nem mindenben az állam támogatására kell majd alapozni, hanem a magántőkére, az egyéni képességekre. Hogy a civilek között kell – és lehet! – szövetségeseket szerezni és erőket gyűjteni. Nálunk azonban megszokták, hogy ad majd az állam. Nem ad. Főleg nem, ha a szervezet oppozícióban van vele. De másképp is lehet olvasni ezt a történetet: aki ma is az állami civil programoktól vár mindent – annak magának sem sikerült az elmúlt húsz évben civillé válnia. Mit szólna ehhez Bethlen Gábor?


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld