Címlap
Bandába verődtünk PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 22. csütörtök, 15:15

Negyvenöt éves koráig szinte senki sem tudta, ki ő, azután egy csapásra korosztályának egyik legkeresettebb színésze lett. Az Oscar-díjas Geoffrey Rushsal az Elizabeth: Az aranykor római premierjén beszélgettünk.

- A kritikusok véleménye erősen megoszlott az Elizabeth: Az aranykor című filmről. Többen a műben szereplő történelmi figurák túlzottan karikaturisztikus ábrázolása miatt neheztelnek.


- Nem hiszem, hogy az Elizabeth angolpárti, vagy éppenséggel spanyolellenes film lenne, ahogy többen gondolják. Szerintem hit- és sorsábrázolás különböző szituációkban. Erzsébet királynő mitikus karakter, akin keresztül a saját meggyőződésünket is igazolva látjuk, ezért sokunknak van saját verziónk róla.


- Így az ausztráloknak is, hiszen az angol történelem nagy pillanatait két ausztrál színész játssza el: Cate Blanchett és ön.


- És többen összeesküvést is sejtenek, mert rajtunk kívül Abbie Cornish is ausztrál színész, a vágó, és a zeneszerző is honfitársunk. Mit mondjak? Bandába verődtünk.


- Shekhar Kapur rendező nem mindennapi munkamódszeréről legendák keringenek. Beavatna?


- Shekhar nem épít fel magában egy megdönthetetlen koncepciót, folyamatosan kikérte a véleményünket, ami már csak azért is fura, mert számos rendező csupán kellékként, élő bábuként használja a színészeit. De ő megköveteli, hogy direktben használjuk a fantáziánkat, folyamatosan ötleteljünk, ezzel valóban közös alkotófolyamatot hozzunk létre. Elismerem, zavarba hozott mindannyiunkat, mert egy idő után már ő sem rendezőként funkcionált, hanem játékosként: önálló életre kelt a film.


- Milyen lenne ön Erzsébet szerepében?


- Hm... Azt hiszem, nagyon jó! Az olasz drámaíró, Dario Fo írt Elizabethről egy szatirikus színművet. Imádja felrúgni az avítt teátrális konvenciókat. Abban a műben valóban jól el tudnám játszani. Ebben a filmben meghagyom Cate-nek a dicsőséget.


- Cate Blanchett mai hölgyként ábrázolja a királynőt. Nem zavaró ez?


- Ausztráliában a mai napig szinte nem is volt meghatározó női politikus, pedig modern, haladó országnak számít. Ezért érdekes Erzsébet személyisége még a huszonegyedik században is. Sokan azt gondolják, hogy az uralkodása során lelkileg férfivá kellett válnia, de én nem hiszem.


- Tíz évvel a Ragyogj! sikere után hogy tekint vissza a filmre, mely a legkeresettebb színészek közé emelte?


- Amikor megkaptam az Oscar-díjat, mindenki azt kérdezte, hogy megváltozott-e az életem. Akkor azt válaszoltam, hogy kérdezzenek meg tíz év múlva. Szóval, jogos a felvetés. Persze, megváltozott az életem. Nem kaptam volna egy komolyabb szerepet sem, az Oscar olyan, mint egy mágnes: "Van egy jó kis díja, adjunk neki munkát!" Amikor viszont ettől függetlenül gondolok a Ragyogj!-ra, már nem vagyok ilyen boldog. Azzal a kis költségvetésű ausztrál mozival ugyanis bizonyítottuk, hogy a semmiből is lehet zseniálisat, és Amerikán kívül is lehet sikereset alkotni, ám ezt a kiugrást azóta sem tudjuk megismételni.


- Pályafutásának másik ékköve, a Peter Sellers élete és halála nem lett anyagi siker. Boszszantja?


- Bizarr érzés. Az Egyesült Államokban nem mutatták be mozikban, de mivel az HBO gyártotta és többször leadta, mintegy 50 millió ember látta. A világ többi részén megérdemelte a nagy vásznat. Amikor a húszas éveimet tapostam, egyáltalán nem érdekelt, de mást sem, hogy mennyi pénzt hozott például a Taxisofőr.


- Érez valami közöset Peter Sellersszel?


- Túl sok tehetség és túl sok probléma nyomorította meg az életét - igazi zseni volt. Ami talán kapcsolódási pont, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az általa játszott karaktereket külsőleg is megalkossa. Nem a francia nyomozóktól leste el például Clouseau felügyelő krémszínű ballonkabátját, hanem épp fordítva. Meg fog lepődni: a Rózsaszín párduc-filmek hatottak a zsarukra!


- Állítólag ön első osztályú szakács.


- Párizsban, Jacques Lecoq iskolájában tanultam a színészetet. Az iskola alatt, a túlélés érdekében mosogatóként dolgoztam egy kis étteremben. A séffel nagyon jó barátok lettünk, mialatt én megtanultam tőle franciául, ő pedig tőlem angolul, akarva-akaratlanul elsajátítottam a francia és az olasz konyha legpazarabb fogásait. És most elnézést, de itt az ideje, hogy igyak egy pohár vörösbort.


Forrás: Népszabadság Online

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld