Címlap
Koszorúk idején PDF Nyomtatás E-mail
2007. október 25. csütörtök, 16:29
Készüljön koszorú emlékükre is, akik Szent István ünnepén a Dunába fulladtak, évek óta készültek erre az útra, messziről jöttek, Erdélyország messzire van; és a többiekért, akik meghaltak vagy életre szóló sebesülést szereztek a perverz csillaghullásban, akiktől és szeretteiktől azóta sem kértek bocsánatot a felelősök, akik azóta sem kapták meg méltó büntetésüket tetteikért, sőt azóta újabb bűnökkel tetézték életművüket, akik terrorveszélyre hivatkozva fegyveresekkel kerítik el, védik azt az embert, kinek személyében a legnagyobb veszély fenyegeti ezt a hazát, aki azt hiszi, övé az ország, a Parlament, az Andrássy út és az operaház, hogy a rendőrség és a tojásfelfogó esernyős különítmények megvédhetik a nép haragjától, nem tudja, hogy az utálat átszivárog a rendőrsorfalon, és a hazugságlavina őt fogja eltemetni legelőször;

koszorú a lovakért, akiket az emberek közé hajtottak, és mégsem tapostak az emberekre;

azokért a rendőrökért, akik szégyenüket legyűrve, naponta felveszik az egyenruhát, és próbálnak becsületes rendőrök lenni;



azokért, akiket egy éve megrugdostak, leköptek, ujjukat, lábukat, bordájukat törték, szemét kilőtték, bezsuppolták, megbilincselték, a kórházi ágyon vallatták, meggyalázták ünnepét, és élnek, azokért, akik sebeiket sohasem mutogatták, mert ők szégyellték magukat a banditák helyett, és azokért, akik részletesen elmondták, mi történt velük, tanuljunk belőle, és gyermeküket kézen fogva az idén is elmentek ünnepelni, kokárdát tűztek a kabátjukra, mert nem lehet őket megfélemlíteni;



koszorú azokért, akik adót, vizitdíjat, kórházi napidíjat, tandíjat fizetnek, mérgezett kenyeret esznek, rongyokba öltöznek, mégsem lopnak egy forintot sem, ha bezárják a gyerek iskoláját, ha nem jár a vonat, ami a másik iskolába vinne, és megszűnt a buszjárat is, megveszi a biciklit, és sálat teker a gyerek nyakába, felülteti a biciklire, és a gyerek megy, mert nincs a világnak az a szélhámosa, aki a tudásvágyat kiölhetné belőle;



koszorú azért, aki napokig összeszorított foggal várja a fizetést, és nem kapja meg, mert… ki tudja, miért, mert nem fontos, mert akik a fizetést adják, nem tudják, milyen egy fillér nélkül maradni háromnapos ünnep előtt, mit mondani az asszonynak, aki főzni akar, mit adni a gyereknek, aki éhes, és már a zaciba sincs mit vinni;



koszorú azokért, akik hajnalban jönnek, és a kukába hasalva keresnek valami ehetőt, ne lássa a világ, hogyan élnek, mégsem borítják föl a kukákat; és azokért, akikkel hajnalban és reggel tele vannak a Volán járatai, akik még vannak, mert élni kell és dolgozni kell, hiába próbálják naponta velük az ellenkezőjét elhitetni, add föl, dögölj meg, nincs szükség rád, fulladj bele a mocsokba, dobd oda a kölyködet is, nincs szükség rád, ne írj levelet, és ne kapj, ne utazz sehova, ne tanulj, ne olvass;



koszorú azokért, akiknek a nevét soha sehol nem írják le, akik csak nézik a nagy zabálást, à la carte, ahol Tüncik, Pákók, Győzik és más véleményformáló csökkent elméjűek és seggmutogatók pofáznak nekik, akik a nagy fogyásba se kerülhetnek be, mert az egészségesnél kövérebbek, de az egy mázsát nem érik el, ezért semmi esélyük, hogy legalább híresek legyenek, ha már élni sehogy se sikerül nekik;

koszorú azokért, akik még mindig bíznak benne, hogy elérnek egyszer Magyarországra, pedig tudják, Magyarország messzire van.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld