Címlap
Ünnep PDF Nyomtatás E-mail
2007. augusztus 28. kedd, 16:38

Törékeny szőkeségként érkezett a honi színivilágba, amelynek mára egyik meghatározó alkotója lett. Kezdetektől a Vígszínház színésze, rendezőként pedig még Amerikába is meghívták. Magánéletét az elmúlt időszakban veszteségek is alakították, de alkotóként privát életének drámáit is elemző figyelemmel szemléli. Öntörvényű embernek látszik, ugyanakkor kapcsolataiban képes akklimatizálódni. Közéleti őrületekre a színház nyelvén keres magyarázatot, miközben a teátrum menedéket is jelent. A Kossuth-díjas érdemes művészt augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Gyönyörben nincs középút című műsorát dugig telt sátorban adta elő az idei Sziget Fesztiválon. Végig cicázott, incselkedett az ifjú publikummal. Zubogott a tesztoszteron. Csüngtek minden szaván, talán a kint tomboló vihart sem vették észre. Önben nem volt semmi félsz a sajátos közegben?



Először hét-nyolc éve léptem fel a Szigeten a Tangó show-mmal. Azt a dombon játszottam háromezer-ötszáz ember előtt. Akkor éreztem némi ijedtséget, de túljutottam rajta.



Mostani összeállításában erős hangsúly van az erotikán.



Nagy Gabi, Karafiáth Orsolya, Rakovszky Zsuzsa, Forgács Zsuzsa Bruria, Tóth Kriszta és Kiss Judit Ágnes műveiből válogattam. Főként erotikus írásaikból, de nem kizárólagosan. Az előadásban eléneklem Kurt Weilltől Kalóz Jenny dalát is, amely egy női gyilkosról szól. Rakovszky Zsuzsa A trónfosztott királynő című verse pedig olyan nőről, akitől elvették a gyerekét, a férje másik nővel él, és ő végtelen lepusztultságban tengeti maradék életét. Elhagyott nő, szerelmes nő, féltékeny nő – mindenféle „női érzet” megfogalmazódik az előadásban.



Bizonyára privát tapasztalat is társul a poézishez.



Persze.



A saját család eddig kimaradt az életéből. Sosem hiányzott?



A kurta kérdés komoly sebet ejthet egy korombeli nőn. Ez egyrészt tanács, másfelől válasz is.



Restellem, de tény: internetes oldalán elsőként a „magánember” címszóra kattintottam. Nincs benne sok fejezet: tömör életrajz, emlékezés egykori főiskolai osztályvezető tanáraira, Szabó G. László önről írt portréja, a fiatalokat segítő alapítvány ismertetése, öcscse hét évvel korábbi esküvőjének felidézése, díjak számbavétele. Ennyi.



Szerelmeimről is szólt egy fejezet, de azt Attila halála után levettem az oldalamról. Képtelen lettem volna bármit is írni a dologról, de nem tehettem úgy, mint ha nem történt volna semmi.



Három éve találkoztunk, akkor beszélt Kaszás Attilával való hosszú házasságáról s arról, hogy kapcsolatuk a válás után is baráti maradt. Tragédiája azt is „megakasztja”, aki csupán színészként ismerte őt.



Legtöbben a saját mulandóságukra gondolnak ilyenkor. Mi a fél életünket együtt töltöttük. Ami történt, számomra olyan törést jelent, amelynek lényegét még nem lehet megfogalmazni.



A korábbi interjúban derűvel mesélt szüleiről, a gyerekkorhoz való kötődésről. „Felnőttem” – mondta aztán egy másik cikkben, miután elveszítette édesapját.



A veszteségek folyamatát éltem meg. Mestereim, színházi apukáim, Horvai István és Kapás Dezső már korábban elmentek. Nagyon fontosak voltak nekem, s utánuk a két legfontosabb férfit is elveszítettem.



Művészember alkotóképességét erősíthetik is a magándrámák.



Ez igaz. Édesapám halálakor Török Ferivel forgattam. Amikor megtudtam a hírt, folytattam tovább a jelenetet. Kórházban fekvő, beteg nőt játszottam. Amíg élt apu, a felvételek között naponta látogattam. Végletesen átélhettem, mit érezhet egy ilyen helyzetbe került ember. Nehéz volt, de tény: más körülmények között talán nem tudtam volna úgy megformálni a szerepet. Nagyon jól sikerült nekem az a tévéjáték.



Őrült hivatás a magáé.



Az, bizony.



Mindig vállalta: a színházi pályát görcsökkel, botladozva kezdte. Aztán sikerek jöttek, elkezdett rendezni is. Felteszem: „keményedett” a karaktere. Privát életében ugyanakkor mindig művészemberek voltak a társai. Próbálták, tudták formálni?



Mindig akklimatizálódom.



Kaszás Attilával való házasságában ez mit jelentett?



Az külön történet, hiszen még a főiskolán kezdődött a szerelmünk. Együtt ismertük meg a szerelmet, a színházat, mindent.












Kattintson a képre!

Később Milan Mikulčík szlovák színész, színházi alkotó volt a társa évekig. Esetében miként zajlott az akklimatizáció?



Szerette a harcművészetet, jártam vele a saolinokhoz.



Kötelező gyakorlat volt?



Dehogyis. Csak hát a férfi elmegy hetekre, én meg maradjak otthon? Ráadásul nagy élmény volt. Amit akkor tanultam, annak sok hasznát vettem a saját hivatásomban. Kitartást, állóképességet kaptam a harcművészetektől. Az edzéseken megismertem egy sajátos gondolkodást is a mozgásformákról.



Magánéletének mikroklímáját jelenleg Kamondi Zoltán filmrendező határozza meg.



Ő remek könyveket ad a kezembe.



Magas labda. Leüssem?



Gondolhatja, már csak a hivatásom miatt is mindig rengeteget olvastam. Zoli különlegességekre hívja föl a figyelmemet.



Most éppen mit olvas?



Lion Feuchtwangertől a Beaumarchais életéről szóló Rókák a szőlőbent. Ez most azért fontos, mert jövőre a Figaro házasságát fogom rendezni a Vígszínházban.



Mi szerint választ darabot?



Színművekkel nincs köny-nyű dolgom, mert azokat általában férfiak írták. De azért mindig találok valamit, amivel azonosulni tudok. A döntésnél persze társulati szempontokra is ügyelni kell.



A Figaro házasságából mi érintette meg leginkább?



A különböző kapcsolatok megjelenítése. Almaviva gróf a felesége szolgálólányának udvarol, mert a párja már nem moccantja a libidóját. Másfelől ott a fiatal Cherubin, aki még mindent akar. Szintén érdekes a nászéjszakára készülő pár viszonya. Akárcsak Marcellináé és Bartolóé, akik már durván szakítottak. Mindemellett az egész történet tele van apró árulásokkal, mindenki mindenkivel megpróbál titkos kapcsolatot kialakítani. Ráadásul Beaumarchais a francia forradalom előtt írta a darabot, vagyis egy óriási változás küszöbén. Számomra ez lényeges szempont, hiszen ma az egész világban érezhető valami változás előtti, zaklatott hangulat.



Az elmúlt hónapok itthoni őrületeit is idesorolja?



Igen.



Beszélt róla anno: hétköznapi szinten nem érdekli a politika.



Másként fogalmazhattam. Érdekel, de egy fodrász is bárkinek levágja a haját. Én is szeretnék mindenkinek játszani.



Az utcai balhékat, a politikai cécót személyesen hogy éli meg?



Még jobban visszahúzódom a színházba. Máshoz nem értek, a különböző történésekre csak a hivatásom eszközeivel próbálhatok választ keresni. Miközben arra is ügyelek, hogy a negatív dolgok ne vegyék el az energiámat.



Nem pontosan értem ezt a kettősséget.



Rendezek, de közben színésznő is vagyok. Nagyon sokfelé kell megfelelnem. Ugyanakkor az embernek, ötvenhez közeledve, valamiképpen összegeznie kell, mit tett, hová tart, hol vannak a hangsúlyok az életében. Rólam azt szokták mondani: extravagáns, bolondos csaj. Ma már inkább befelé figyelek, illetve nem akarok messzire eltávolodni a közvetlen környezetemtől. Így védem magam. Kicsiben próbálom megoldani a problémákat, nagyban nem tudom.



Hűvös higgadtsággal beszél a koráról. Játszik?



Annyira azért nem vagyok higgadt. De egyelőre tartom magam, próbálok mindenféle külső beavatkozás nélkül kondícióban maradni. Tornázom, ügyelek a bőrömre. Csak hát közben még be is kell vásárolni, főzni, olvasni, Beaumarchais-t rendezni, Szigetre menni. Szalad el az idő.












Kattintson a képre!

Kossuth-díját az Orbán-kormány idején kapta, akkoriban rendre meghívták a parlament augusztus 20-ai ünnepségeire is. Mondta, noha nem zavarja, de a kormányváltás után lekerült a protokoll-listáról. Mostani kitüntetése szakmailag vitathatatlanul kijárt. Miközben a ceremónia arra is jó ok, hogy a balliberális kormányzat rávezesse a maga protokoll-listájára. Pimasz felvetés?



Szerintem eléggé. A díjak bennem egészen más reakciókat váltanak ki. Másokét is örömmel élem meg. Rengeteget dolgoztunk idén az Ünnep című darabon. Két szereplőjét, Danis Lídiát és Kamarás Ivánt díjazták az országos színházi találkozón. Büszke voltam Lidire, hogy egy kamaraalakításban is elismerték. Amikor pedig Ivánra osztottam a szerepet, azt is bizonyítani akartam, hogy nem igaz a rá erőltetett kép: jóképű, izmos bulvárfigura. Keményen és nagyon kreatívan dolgozott. Az ő esetében még szebb, hogy szülővárosában, Pécsett kapta meg az elismerést.



Oktondiságommal azért nem árnyékoltam be az örömét?



Ez nem szimpla öröm. A színház érdekel a legjobban a világon, állandóan azon jár a fejem. Nem nagyon van más az életemben. Ha ezt észreveszik, figyelnek arra, amit csinálok – az nagyon-nagyon jó érzés.


Forrás: 168 óra online

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld